– A tavalyi volt az első olyan esztendő, amelyet teljes egészében külföldön töltöttek el. Ennek tükrében milyenre sikeredett Krisztián 2014-es szezonja?
– Már lassan tíz éve motorozunk, és azt kell mondanom, hogy Krisztián kilenc esztendő alatt nem tanult és fejlődött annyit, mint tavaly! Így tanulás szempontjából kiváló 2014-es évet zártunk. Külföldön egészen más jellegűek a pályák, s úgy érzem, világszinten a motokrosszsport kezd a nehezebb, homokosabb pályák felé kacsingatni, Belgium és Hollandia – a sportág bölcsőjének számító országok – csak erről szól, hiszen itt rengeteg az ilyen pálya. A moto­krossz nagy edzői azt mondják, mindig olyan pályán jó edzeni, ahol a motorkerékpár kereke nem tapad meg százszázalékosan, így ha lehet, homokos vagy éppen sáros terepen kell tréningezni, hogy mozogjon a gép az ember alatt. Nyugaton már rég felismerték ezt a tényt, és azért vannak ott, ahol vannak. Továbbá kint az is jó volt számunkra, hogy egy-egy pályán naponta többen, mondhatnám azt is, 80–100-an edzettek, és volt, akitől tanulni. Belgiumban, illetve Hollandiában készülnek fel egy-egy fontosabb versenyre a világ legjobbjai, és aki nehéz körülmények között megtanul menni, annak könnyebb pályán pofonegyszerű motorozni. Eredmény szempontjából kicsit más a helyzet. Teljes egészében csak a német ADAC-bajnokságot tudtuk végigcsinálni, amelyet a 11. helyen fejezett be Krisztián. Már többször is elmondtam, de megismétlem: ez a sorozat talán a világ legkeményebb országos bajnoksága, s minden versenyt legalább 80–90-en akarnak megnyerni. Olykor a fő futamra való kvalifikálás ádázabb csatát hoz, mint maga a verseny, hiszen egy-egy motokrosszversenyen csak negyvenen állhatnak rajhoz. Továbbá indultunk a holland bajnokságban is, de itt nem tudtunk részt venni minden versenyen, hiszen a két küzdelemsorozat futamai sokszor ütköztek egymással. Korábban az ifjúsági motokrossz Európa-bajnokság délkeleti selejtező csoportjában indultunk, tavaly viszont a sokkal keményebb északnyugati csoportban versenyeztünk. Sajnos, itt három olyan versenyünk volt, amelyeket technikai okok miatt nem tudtunk befejezni. Egyszer a lánc szakadt el, kétszer pedig gumidefektet kapott Krisztián motorja, így nem tudtunk beférni az első tíz közé, és lemaradtunk a finnországi döntőről. A 2014-es ifjúsági világbajnokságot Belgiumban rendezték, s ez alkalomra a szervezők egy pályát is építettek, amelyről kérőbb kiderült, hogy az volt a legrosszabb pálya, amelyen valaha motoroztunk. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mások is azon mentek, és nem a pályán múlott a jobb szereplésünk, a fiam csak a 24. lett. Összegzésképpen csak annyit, hogy eredményesség szempontjából nem zártunk valami jó szezont, de azt sem mondhatom, hogy nagyon rossz évünk volt.
– Megérte a befektetett idő és energia azért, hogy külföldön tudjon edzeni Krisztián?
– Határozottan igen. Ezért itthon keveset versenyeztünk, és egész szezon alatt csak a privát Motokrossz Kupa három futamán vettünk részt. A sorozat utolsó versenyét Sepsiszentgyörgyön tartottuk meg, Krisz­tián csak harmadjára ment a 125 cm3-es motorral, és rendesen elverte a nagyobbakat. Ebből kiindulva azt kell mondanom: meghozta eredményét a kemény munka!
– Nem hiányoztak az itthoni versenyek? Hiszen korábban gyakran rajthoz álltatok a román bajnokságban...
– Hiányoznak az itteni versenyek, hiszen innen indultunk el, innen is vannak támogatóink. Sajnos, arra a szomorú következtetésre jutottunk, hogy ha az ember itt marad, itt ragad, akkor csak az itteni szintre tudja felnőni magát, és ez nekünk nem elég. Azért kezdtünk el kifelé járni, mert mi – én és Krisztián – többet akartunk.
– A külföldön edzés és versenyzés azt jelentette, hogy egy külföldi csapatnak ment Krisztián. Ejtsünk pár szót erről is...
– Tavaly a holland Team Kosak KTM csapat színeiben versenyeztünk, és nagyon jó motorkerékpár állt rendelkezésünkre. A 85 cm3-es KTM-re egyáltalán nem panaszkodhatunk, de a szerencse nem tartott velünk. Krisztián eddigi pályafutása alatt nem volt ennyi technikai gondja, mint most. Saját bőrünkön tanultuk meg, hogy jobb helyen már nem mennek a felfújható belsővel, hanem mindenki a mousse-t használja, amely tömör belső gumi.
– A rossz pillanatokról esett szó, de van olyan, hogy 2014 legjobb versenye?
– Igen! A német bajnokság osztrák futamán, amelyet Riedben rendeztek meg, nagyon jól ment Krisztián, de jól szerepelt Gaildorfban is, amely szintén az ADAC-sorozat egyik állomása volt. Az előbbi verseny egyik futamát a negyedik helyen zárta, míg utóbbin összetettben az ötödik lett.
– Gondolom, már túl vagytok a jól megérdemelt vakáción, és javában zajlik a téli felkészülés...
– Teljes erőbedobással készülünk a 2015-ös idényre. Karácsonyig kint is tudtunk edzeni, hiszen az idő megengedte, s jelenleg a fizikai felkészülésre fektetjük a hangsúlyt. A következő napokban utazunk ki Magyarországra, ahol tíznapos edzőtáborban veszünk részt új csapatunkkal. Itt szintén Krisztián fizikai erőnlétének javításán dolgozunk majd, aztán utazunk Olaszországba, ahol megkezdjük a motorosedzéseket is.
– Akkor új év és új csapat. Mit kell tudni az új klubról?
– Idén egy magyarországi, gyári támogatást élvező csapatnak fogunk versenyezni. A domaszéki új együttesünk neve Husq­varna Maurer Racing Team, amelyet Maurer Csaba vezet. Krisztián a csapat legfiatalabb tagja, ahol egy magyarországi és három szlovén motoros versenyez még. Nagyon erős az alakulat, s nagyon bízom abban, hogy a nagyobbak húzni fogják maguk után a fiamat.
– Idei tervek?
– Idén Krisztián 125 cm3-es motorkerékpárral versenyez majd, így sokat kell tanulnia. Indulunk a magyarországi bajnokságban, de terveink szerint ott leszünk a cseh ifjúsági bajnokság rajtjánál is. Sajnos, Európában csak kevés helyen van külön 125-ös kategória az ifjúságiak számára, és ezért esett a választásunk Csehországra. Más­hol a nagyok között kell menni és helytállni. Az év első pár versenye után arról is dönteni fogunk, hogy indulunk-e vagy sem az Európa-bajnokság néhány futamán. Minden attól függ, a fiam hogyan teljesít az új motorral. Amikor lehet, szeretnénk itthon is versenyezni, így nem kizárt, hogy a háromszéki motorsportkedvelők is láthatják versenyzés közben Krisztiánt.
– Nehéz idény előtt áll Krisztián?
– Nagyon nehéz szezonnak nézünk elébe, hiszen minden kezdet nehéz: Krisztián most nyergel át a 85 cm3-es motorkerék­párról a 125-ösre. Sokat kell tanulni, sokat kell motorozni, de remélem, minden jól alakul majd.
– Idénre van valamilyen célkitűzés?
– Az mindig van, hiszen ha az embernek nincsenek konkrét célkitűzései, kár belevágni a dolgokba. Ha indulunk Eb-futamokon, akkor legalább sikeresen abszolváljuk a kvalifikációt, s azzal pedig nagyon meg lennék elégedve, ha az első húsz között fejeznénk be egy-egy versenyt. Mivel Magyar­országon sincs külön 125-ös kategória a junioroknak, a nagyobbak között kell száguldoznunk, és szeretnénk az első ötben zárni az évet. Ha itthon is versenyzünk majd, csak az első helyben gondolkodunk.
– Befejezésképpen hadd gratuláljunk a tavalyi sikeres megyeszékhelyi moto­krosszversenyhez, és kíváncsiak vagyunk, idén lesz-e Sepsiszentgyörgyön újabb futam.
– Úgy éreztem, a privát Motokrossz Kupa szentgyörgyi idényzáró versenye a sorozat legjobbja volt, így azt tervezzük, hogy az idei küzdelemsorozat egy, de lehet, hogy két futamát is itt szervezzük meg. Ebben az évben sem adunk otthont román bajnokinak, mivel a szövetség égisze alatt megrendezett események semmit sem fejlődtek az utóbbi időben. Tehát egy versenye biztos lesz Sepsiszentgyörgynek, de az is lehet, hogy két alkalommal gyűlnek össze nálunk az ország legjobbjai. Tervek vannak, de lássuk, mit tudunk majd megvalósítani belőlük.