Benkő Tibor
Péter László, Dávid József után 1932-ben még egy volt mikós diák, Benkő Tibor iratkozott fel a olimpiai versenyzők sorába. A Ludovika Akadémia Sportegyesület versenyzőjeként az első Los Angeles-i olimpián két sportágban – öttusa és vívás – képviselte a magyar színeket.
Benkő Tibor, Háromszék első sokoldalú (all-round) sportolója 1905. május 28-án született Sepsiszentgyörgyön. A Székely Mikó Kollégium diákjaként indult el az ismeretszerzés és a sport útján, itt szerezte meg az alapokat, melyeket aztán Magyarország különböző tanintézeteiben, sportegyesületeiben gyarapított tovább, oly mértékben, hogy a sport életének fontos része lett. S hogy ez a sporttal kötött frigy bekövetkezett, az egy tornaünnepélynek köszönhető.
Történt ugyanis, hogy a Székely Mikó Kollégium egyik évzáró tornaünnepélyén a botbirkózás veszteseként a szabályok értelmében le kellett térdelnie legyőzője előtt. Akkor határozta el, hogy mindig győzni szeretne.
Sepsiszentgyörgyről Egerbe került, ahol rendszeres látogatója lett az uszodának, melynek vizében olyan remek úszók gyakorlatoztak, mint a Bitskey testvérek. Ta­nulmányai a budapesti Vörösmarty főreálba vezérelték, ahol tanára, Zahorszky Pál mindenáron élvonalbeli atlétát akart nevelni belőle, de Tibor inkább az iskola gyeplabdacsapatának gólgyártója lett. Első érmét nem úszásban, nem atlétikában, nem gyeplabdában, hanem súlyemelésben szerezte, aztán főiskolai bajnokságokat nyert úszásban és vízilabdában. 1926-ban jelentkezett a Lu­dovika Akadémiára, majd a sikeres felvételi után új sportággal, az öttusával lépett kapcsolatba. Öt évvel később, 1931-ben a Honvéd Sporttanárképző Intézet hallgatója lett, és maradt továbbra is az öttusa szerelmese. E kitartó szerelem eredményeként az 1932-es olimpiát megelőző öttusa-válogatóversenyeken megszerezte részvételi jogát a Los Angeles-i olimpiai játékokra.
Az olimpián aztán az öttusa egyéni számában 64,5 ponttal a 18. helyen végzett, majd folytatta olimpiai szereplését a párbajtőrvívásban, sajnos, az elődöntőn nem jutott túl, s így idő előtt búcsúzásra kényszerült.
Az olimpia után a Sporttanárképző In­tézetben újabb sportágak nyerték el tetszését, megpróbálkozott a birkózással, az ökölvívással, és teniszben is küzdőtérre lépett. Hát ez volt a sportoló Benkő Tibor.
Ezek után nézzük Benkő Tibort, a sporttanárt, az embert.
Benedek Gábor olimpiai bajnok öttusázó testvére, Benedek Ferenc a Gyújtogattam?! Az öttusasport tüzét csiholtam című könyvében így ír róla:
,,Gábor testvéremnek és nekem testnevelést oktatott a marosvásárhelyi hadapródiskolában. Nekem már 1937-ben osztálytisztem volt a soproni alreálban. Akkor tizenkét éves voltam, de osztályunk előtti bemutatkozását soha nem felejtem el. Éppen testnevelési órán voltunk, két csoportban a magas- és távolugrást gyakoroltuk. Közben teljes tiszti díszöltözetben közeledett, az iskolaparancsnoknál volt bemutatkozó kihallgatáson. Foglalkozásunk leállt, testnevelő tiszthelyettesünk jelentette a létszámot. Láto­gatónk megköszönte, levette rohamsisakját, derékszíját, és kardját letette maga mellé a földre. A magasugrólécet felrakatta a 160 cm-es magasságra, úgy, a fényes csizmában nekifutott és átugrotta. Azután csak annyit mondott: Na, palacsinták, mától kezdve én vagyok az osztálytisztetek! Nem csoda, hogy mindig felnéztünk rá!”
Háború után a kiváló honvédtisztet, ismerve demokratikus gondolkodását és egyéniségét, a Honvéd Sport Egyesület oktatóként akarta foglalkoztatni, de csak egy feltétellel: ha belép a pártba. Ő ezt visszautasította, inkább elment farmerkodni a Bács megyei Gara községbe. Négy évig állatot tartott, földet művelt, kertészkedett. Később Gödöllőről Vácra járt a Magas­építőkhöz, ahol mint segédmunkás dolgozott. 1954-ben Isaszegen újra testnevelést tanított az általános iskolában. 1957-ben koholt vádak alapján három év böntönbüntetésre ítélték. Erre alapot csupán katonatiszti múltja adott. A büntetés nagyobb részét Márianosztrán töltötte le. Fogolytársának, a népszerű színész Darvas Ivánnak a reggeli tornavezetője volt. A börtön után mint ,,priuszos” a gödöllői erdészet dolgozója lett. Rövid ideig ismét testnevelést tanított, ezúttal a Dunakeszi Általános Iskolában. A tanulók és az igazgató előtt is elismerést szerzett, de ez is kevésnek bizonyult.
1968-tól már nyugdíjasként a gödöllői agráregyetem klubja, a GEAC oktatója vívásban és teniszben. Megszervezte az atlétikai, a síelő- és a háromtusa-szakosztályokat. Még mindig tanulni akart, hogy eredményesebben tudjon oktatni, beiratkozott a Testnevelési Főiskola szakedzői tanfolyamára. Hetvenöt évesen szerzett szakedzői képesítést a vívósportban. Ő minden idők szakedzőképzésének korelnöke! Jelentős szerepe volt a gödöllői vívósport sikereiben. Egyik kiváló vívó tanítványa dr. Gémesi György, a rendszerváltás utáni évek Gödöllőjének polgármestere. A sors keserű fintora, hogy Tibor bácsi tanítványának, mint orvosnak, az első ügyeletes tevékenysége az volt, hogy az idős mester elhalálozását – 1988 áprilisában – hivatalosan is megállapítsa, regisztrálja.
Benkő Tibor katonásan élt és nevelt, temetésén kürtös fújta az Il Silentiót.

Török Edit
Sepsiszentgyörgyön született 1964. október 16-án. A szemerjai 4-es számú Álta­lános Iskolában tanult meg írni, olvasni, ott találkozott először a labdával, s mert ott tanított az egykori kitűnő kézilabdázó, László Zoltán, az csak logikus, hogy a kézilabdát vette kezébe, de vonzotta a sí is, hiszen közel volt a Pacé a maga sípályájával, a szemerjai gyerekek pedig e pályán töltötték téli szabad idejük jó részét. Edit be is iratkozott Benedek Ferenc síszakos testnevelő tanár sportiskolás csoportjába. Igen ám, de termetére felfigyeltek a kézilabdaedzők is. Még csak negyedik osztályos volt, amikor megjelent Jancsó Gábor kézilabda szakos tanár, s a szó igazi értelmében átcsábította a kézilabdázók táborába, ahol ott is ragadt, s nyolc éven át erősítette Jancsó tanár úr csoportját, csapatát. És nem akárhogy, hiszen országos bajnoki bronzérmet szereztek A hallgatás asztalának (Masa tăcerii) – ahogy a kommunista hatalom nevezte, eredeti nevén A nemzet apostolainak asztala (Masa apostolilor neamului) – városában, Zsil­vásárban.
Edit kézilabdatudására az A-osztály újonca, a Sepsiszentgyörgyi MSC is felfigyelt, s át is igazolta, itt pedig Ion Vlădescu edző irányította tovább lépteit, hiszen ifjúsági válogatott lett, ezáltal pedig közelebb került a nagyválogatotthoz is. Érettségi után, 1983-ban követte nővérét, a már válogatott Máriát, és ő is a Râmnicu Vâlcea-i Kémiához (Chimistul) igazolt. Mindjárt az első esztendőben IHF-kupát nyertek, Edit előtt pedig megnyílt a nagyválogatott kapuja is. 1986-ban együtt nővérével, falusfelével, Kopacz Doinával és a marosvásárhelyi Mózsi Évával részt vett a világbajnokságon, ahol dobogóközelben, az ötödik helyen végzett a román válogatott.
Rá egy évre, 1987-ben férjhez ment Ion Mateihoz, majd két esztendővel később a Kémiával újra IHF-kupanyertes lett, s úgy, hogy fél szemmel a soron következő világbajnokságra lesett, arra összpontosított, azzal a nagy reménnyel, hogy végre sikerül világbajnoki érmet szereznie. Testvére, Mária nélkül, de Mátéfi Eszterrel egy szerepkörben (átlövő) utazott az 1990-es világbajnokságra, ahol sajnos, a román válogatott újra elkerülte a dobogót, a hetedik helyen végzett. Editre viszont felfigyelt az osztrák Hipobank, és sikerült is átigazolnia. Sietni kellett, mert küszöb elé érkezett a barcelonai olimpia, s az osztrákok nem titkolták, hogy érmet szeretnének nyerni. Ezért gyorsan intézkedtek, túl az átigazoláson Editnek osztrák állampolgárságot is adtak, s vele együtt válogatottmezt. Így aztán kettős állampolgárként az 1992-es barcelonai olimpiai játékokon Matei Török Edit osztrák színekben vett részt a kézilabdatornán. Az éremszerzés elmaradt, viszont a két olimpiai pontot érő ötödik helyet sikerült megszerezniük.
Otthon, Ausztriában a Hipobank feltartóztathatatlanul halmozta egymásra a bajnoki címeket, s mint ilyen, évről évre elindult a Bajnokok Európa-kupája versenysorozaton. Edit négyszer vett részt e rangos megmérettetésen, egyszer pedig a döntőben is játszott. A kupát nem vehette kézbe ugyan, de a második helyért járó ezüstérmet igen. 1996-ban hazatért Romániába, s az Oltchim (a Chimistul utóda) játékosa lett. 1997-ben fia született, Andreas, s ez az anyai öröm kézilabdázó-pályafutásának végét is jelentette. Közben elvégezte a közgazdasági egyetemet, s közgazdászként saját vállalkozásukat vezeti férjével együtt.

Kristó Katalin
Tusnádfürdő. A név nem ismeretlen a téli sportok világában. Itt született a sífutó Simon Julianna, a Cortina d’Ampezzó-i téli olimpia résztvevője, itt lépett korcsolyájával először a jégre – természetesen a Csukás-tó jegére – Horváth Dezső, a szarajevói téli olimpia résztvevője, az első romániai Európa-bajnoki érmes... Itt, a Csukás-tó jegére rajzolta első íveit Kristó Katalin, a romániai rövid pályás gyorskorcsolya legjobbja, három olimpia – Salt Lake City, 2002; Torino, 2006, Szocsi, 2010 – és több világ-, valamint Eu­rópa-bajnokság résztvevője. Itt született, itt él ma is, innen jár fel mindennap Csík­szeredába edzésre, edzés után ide tér vissza, a szülei – Gábor és Erzsébet –, húga, Erika biztosította családi kör melegébe.
Névjegykártyája
1983. december 1-jén született Csík­szeredában.
Tusnádfürdőn járt óvodába, itt végezte az I–VIII. osztályt, középiskolai tanulmányait pedig a csíkszeredai Kájoni János Kereskedelmi Líceumban, 2002-ben érettségizett. Ma a bukaresti Testnevelési Főiskola edzői szakára jár.
Sportpályafutását Tusnádfürdőn kezdte Tóth Miklós irányításával a Csíkszeredai Sport Club kihelyezett csoportjában. Az elemi iskola elvégzése után Csíkszeredába került, ahol Csiszér Jutka edzőnő vette át felkészülésének irányítását.
1998-ban részt vett az Ifjúsági Olimpiai Játékokon, itthon pedig megkezdte a bajnoki címek felhalmozását, s azóta is minden országos bajnoki aranyérmet megnyert.
2000-ben az ifjúsági Európa-bajnokságon szerepelt Bormióban: 500 m – 19., 1000 m – 18., 1500 m – 21. hely.
A Székesfehérváron megrendezett ifjúsági világbajnokságon: 500 m – 27., 1000 m – 34., 1500 m – 16., összetett – 24. hely.
Felnőtt Európa-bajnokság, Oslo: 500 m – 21., 1500 m – 21., 3000 m – 19., összetett: 21. hely.
2002-ben a Salt Lake Cityben rendezett téli olimpia résztvevője, 500 méteren a 22., 1000 méteren a 20. és 1500 méteren a 17. helyezett.
2005: első felnőtt-világbajnoksági szereplése Pekingben. Nem állt dobogóra, de minden számban a jó középmezőnyben végzett. Az Európa-bajnokságon: 1500 m – 8. hely.
2006: második olimpiai részvétele Torinóban: 1000 m – 59., 1500 m – 18. hely.
2007: világbajnokságon az összetettben 20.
2008: világbajnokságon 1500 m-en 31.
2012: harmadik olimpiai részvétele Szocsiban: 1500 m – 24.
2013: világbajnokság, 1500 m – 27. hely, 500 m – 39., összetett – 27. A 3000 méteres váltóban a Szőcs Renáta, Kristó Katalin, Balázs Tünde, Silló Renáta összetételű négyes az előfutamban visszalépett.
„Mi tagadás, névjegykártyám – így Katalin – lehetne sokkal gazdagabb is, ha rövid pár év alatt, amit a jégen töltöttem, adottak lettek volna a feltételek. Hogy csak egy beszédes példát említsek: egyedüli romániaiként vettem részt a torinói olimpia rövid pályás gyorskorcsolyaversenyein, de elkísért egy egész csapat, ebből viszont hiányzott az edző, az orvos, a masszőr!” Mindezek ellenére Kati kitartott kedvenc sportága mellett, mert szerette a korcsolyát, szeretett versenyezni, erre tanította edzője, Tóth Miklós.