Háromszéken 328 gyermek nevelkedik állami gondozásban intézményes körülmények között, 293 gyermek szerepel a családi elhelyezést nyilvántartó kimutatásban, 291 gyermekről hivatásos nevelőszülők gondoskodnak. Míg korábban családi elhelyezés esetén egy gyermek után 97 lejt juttatott az állam havonta a kijelölt nevelőnek (rokon, ismerős), december 1-jétől egységesen 600 lej jár korosztálytól függetlenül. Itt lényeges a növekedés, ellenben tekintve, hogy legtöbb helyzetben kis nyugdíjas vagy jövedelem nélküli nagyszülők nevelik a szülő által elhagyott gyermeket, vélhetően sok esetben csak ezáltal szabadulhat meg az intézményes elhelyezéstől.
Vass Mária, a Kovászna megyei szociális gondozói és gyermekvédelmi igazgatóság vezetője lapunk érdeklődésére elmondta, a gyermekvédelmi intézményekben 10 lejről 16,6 lejre emelkedett a napi élelmezési juttatás gyermekenként, ez érvényes a hivatásos nevelőszülők neveltjeire is, ők ellenben december 1-jétől minden juttatást egyetlen összegben és egységesen kapnak, nincs elkülönítve élelem-, ruha-, tanszer- és tisztítószerköltség. Példaként elmondta, míg egy két év alatti gyermek után korábban a hivatásos nevelőszülő minden juttatást egybevéve 538 lejt kapott havonta (a saját fizetésén kívül), mostantól 800 lej jár egy gyermekre (32 százalékos növekedés), ebből 200 lej a gyermekpénz. A 4–7 év közöttiek esetében 481 lejről 642 lejre emelkedik az összeg (25 százalékos növekedés), 18 éves korig 502 lej helyett ezentúl 642 lej jár (22 százalékos növekedés), 18–26 év között 16 százalék a növekedés.
Hogy miként vélekednek az érintettek a juttatások mértékéről, arról két hivatásos nevelőszülőt kérdeztünk meg.
Kovács Zsuzsanna tíz éve nevel két kislányt, egyik kilenc hónapos korában, másik közel kétévesen került hozzá, ennyi év alatt a testvérpárnak minden tőle telhetőt megadott. Elmondta, soha nem az utánuk járó jövedelem volt a cél, nem tekinti munkahelynek a gyermeknevelést, számára ez hivatás, az új jogszabálynak pedig leginkább amiatt örvend, mert ezentúl nem kell elszámolni az összegekkel. Szerinte ez megkönnyíti a legszükségesebbek beszerzését, és nem kell akkor is ruhát, tanszert vásárolni, amikor már van elegendő, hanem fordíthatja a gyermekek úszóbérletére vagy bármi olyan hasznos dologra, amire eddig nem költhetett a kiutalt összegből. „A kerékpárt akkor is megvettem, amikor arra nem költhettem az állami támogatást, amit havonta kellett elszámolni egyharmad arányban tanszerre, ruhára, tisztítószerre, de ezekre nem volt szükség ilyen rendszerességgel, mert ami kellett, egyszerre vásároltam meg. Ezentúl jobban be tudom osztani, amit kapok. Csupán akkor lesz gond, amikor új szemüvegre lesz szükség, mert eddig azt elszámolta és kifizette a gyermekvédelmi igazgatóság, de az új jogszabály szerint erre nincs lehetőség. A kevesebből is kijöttünk, megélünk ezután is.”
Elégedett a juttatásokkal Simion Ildikó is, aki négy hónapos korától nevel egy jelenleg egyéves és nyolc hónapos kisfiút, aki oxigénhiánnyal született, fogyatékosságai miatt nagyon sok foglalkozást igényel. Mindent megtesz azért, hogy a kisfiú fejlődjék, a budapesti Pető Intézet Sepsiillyefalván tartott októberi fejlesztőfoglalkozásaira is elvitte, és ezt folytatni szeretné, ha lesz rá alkalom, mert a hazai egészségbiztosítási rendszerben évente csupán kétszer tíz gyógytorna jár ingyenesen. 975 lej a nevelői fizetése, emellett havonta 900 lej jár ezentúl a fogyatékkal élő kisfiú nevelésére, és kétéves koráig kapja a havi 200 lejes gyermekpénzt is, ami lényegesen több a korábbinál, de Ildikó mégis annak örvendene a legjobban, ha nevelt fia annyit haladna, hogy teljes életet élhetne.
Ahány ház, annyi szokás – tartja a közmondás, amely a 912 elhagyott háromszéki gyermek esetében is igaz. Függetlenül attól, hogy intézményben, rokoni elhelyezésben vagy hivatásos nevelőszülőnél nevelkednek, nem a támogatás mértéke a döntő abban, hogy milyen felnőtté válnak, hanem az a gondoskodás, szeretet, amit gyermekkorukban kapnak.