Ropják a táncot a szentlélekiek - Mózes László felvétele
A szombat reggeli, szélviharos, zivataros kezdet után medrébe terelÅ‘dött a kilyéni faluünnep: még aznap megtartották az Olt partján a szarvasmarha-kiállÃtást (ezen hat helybéli gazda 18 jószággal büszkélkedett), majd ügyességi játékaikkal a gyermekek kerültek a figyelem középpontjába, de volt focimeccs és koncert is.
Tegnap délben aztán újra benépesedett a kilyéni kultúrház elÅ‘tti terecske, ahol nem csak a lacikonyhák fogadták az érdeklÅ‘dÅ‘ket, hanem egymásnak adták a mikrofont a fellépÅ‘ zenekarok, ropták a táncot a meghÃvott csoportok. Ez alkalomból megnyÃlt egy parányi falumúzeum. Magának a falunapnak is az a szándék adott lendületet, hogy magyarországi testvértelepülésük, Sárpilis lakóival közösen próbálták feléleszteni a régi szokásokat. (Már most télire a kilyéni fonó szervezésében gondolkodnak, ahol a kézimunka újrahonosÃtása mellett találkozhatnak egymással az emberek, és történeteket mesélhetnek.) De vissza a nyári kánikulába: a vasárnapi forgatagban is látszott, a falunapok valóban várt esemény Kilyénben, ,,amikor félreteszik a gondokat, s beszélgetnek egymással" a helybéliek.
A fellépÅ‘ népi zenekarok gyimesiek, szentlélekiek, szotyoriak voltak, de természetesen helybéliek is szÃnpadra léptek. Utóbbiak között idÅ‘sebbek és fiatalok egyaránt szerepeltek egy-egy csoporttal, mi több, nemrégi felvidéki sikeres fellépésük után a kilyéni romák táncegyüttese is bemutatta tudását, ami azért sem gyakori esemény, mert a felnÅ‘tt táncosok hétköznapokon Magyarországon keresik kenyerüket. A jelek szerint a közigazgatásilag Szentgyörgyhöz tartozó település ad a ,,nagyon jó mulatságra", évente megünneplik az ötvenéveseket, többször is bált szerveznek. Itt is, miként Háromszék más térségeiben, arcukat, tartásukat mutatják kis falvaink a nagyvilágnak.
