Temettünk Angyaloson. Unokám üknagyanyját, özvegy Katona Ferencnét kísértük közelebb az éghez, a háztól a falu fölötti temetőbe. Angyalosi volt, a faluban lakott kilencvennégy évet. Manapság sokan mondják magukat angyalosinak, de egyre kevesebben élnek a településen.
A völgyből felfelé tartva eszembe jutott Lujza néni, Márton bácsi, Magdi, akik már itt vannak. A télben vele temettük a házat, a csűrt, az erdőt és még sok mindent, ami közeléből lassan eltűnik vagy tönkremegy. Angyalos bizonyára üresebb lett, a dombon a másik falu népesebb.
Sápadt a Háromszéki-medence. Hiányoznak a fák, a kicsi állomás, megerőszakolták a tájat. Itt fent csend van és várakozás. A hegyen túl újra hegy következik, az életen túl is élet van. Az ittlevők így tudják.
Antal Álmos
