Tóth Tímea
Temesváron született 1968-ban. Alig múlt ötéves, amikor elkezdett járni az uszodába, Doina Pentia tanárnő edzéseire. A pillangóúszás lett az erőssége. A nyolcvanas évek elején elhagyta szülővárosát, és Iz­ra­elben telepedett le, ahol folytatta úszópályafutását. Új hazája, Izrael színeit képviselte az 1972-es barcelonai olimpiai játékokon. A 200 méteres pillangóúszásban a 20. helyen zár (eredménye: 2:16,84 perc), a rövidebbik távon, azaz a 100 méteres pillangóúszásban 1:03,18 perces idejével a 29. helyezést érte el. További életviteléről, sajnos, többet nem lehet tudni.

Almer Jenő
1953. január 14-én született Resica­bányán. Hatéves korában kezdett el úszni a Resicabányai Olimpia színeiben Schuster Johannes irányításával. Sokoldalú úszóként közeledett a különböző korosztályok élmezőnyéhez, mind a gyors-, mind a vegyes úszásban, mind pedig a pillangóúszásban felküzdötte magát az éremesélyesek sorába. Nemzetközi szinten Balkán-bajnokságot nyert 1500 méteren. Az 1972-es müncheni olimpiát megelőzően 2:01,8 percet úszott 200 m gyorson, 4:15,6 percet 400 méteren, 8:57,8 percet 800 méteren és 16:59,5 percet 1500 méteren, 2:13,9 percet pedig 200 m pillangón. A müncheni olimpián aztán az 1500 méteres gyorsúszásban képviselhette a román úszósportot. Egy Balkán-bajnoki aranyéremmel (1500 m) és két ezüsttel (200 és 400 m gyors) hangolt az olimpiára. Sajnos, Münchenben nem jött össze elképzelése. Az 1500 méteres gyorsúszás előfutamában mindössze 17:49,80 percre futotta erejéből. Messze elmaradt itthoni legjobbjától, s végül a 40. időeredményt mondhatta magáénak. Az olimpia után még szerzett egy Balkán-bajnoki címet 1500 méteren, melléje még két ezüstérmet (400 m gyors és 200 m pillangó), aztán fokozatosan eltűnt a medencék világából.

Miksa Mária
Temesváron született 1953. március 31-én. A temesvári vasutasklub színeiben kezdett el evezni 1969-ben. Három évvel később már részt vett a brandenburgi Európa-bajnokságon (akkor még nem rendeztek vi­lágbajnokságokat nőknek), és mindjárt az első részvételét aranyéremmel fémjelezte. A kormányos négypárevezős tagjaként – Teodora Untaru, Marioara Sîngiorzean, Miksa Mária, Kondorossy Ilona, Maria Ghiată-Dida – Európa-bajnoki címet és aranyérmet szerzett. Egy évvel később, tehát az 1973-as moszkvai Európa-bajnok­ságon is ott látni Máriát a kormányos négypárevezősben (Teodora Boicu-Untaru, Marioara Sîngeorzan, Miksa Mária, Lázár Erzsébet és Maria Ghiată-Dida), mely azzal a nemes céllal állt rajthoz, hogy megvédje bajnoki címét. Nem sikerült, de az ezüstérem megszerzése igen. A soron következő világversenye az 1976-os montreali olimpia volt, ahol szintén a kormányos négypár­evezőssel – Ioana Tudoran, Miksa Mária, Felicia Afrasiloaie, Lázár Erzsébet, Elena Ghiurcă – szállt vízre, s a nagy küzdelemben bronzérmes lett a román hajó. Mária tehát pályafutása során a világversenyek minden érméből szerzett egyet-egyet. Ezt az éremgyűjteményt egészítette ki az országos bajnokságok érmeivel. Volt jó néhány. Nem mindennapi teljesítmény fémjelzi pályafutását. Sikere igazi tehetségére, rendkívüli szorgalmára vall. Érdemes sportmesteri címmel vonult vissza a hullámok tarajáról.

Gábor Georgeta
1962. január 10-én született a moldvai csángók földjén, Ónfalván. Édesapja, Gábor Emil mérnök-tanár. Georgeta a Károlyi házaspár (Béla és Márta) és Pozsár Géza koreografus tanítványa volt, Nadia Comăneci csapattársa az immár világhírűvé vált ónfalvi Torna Olimpiai Központban. Olimpiai szereplését megelőzően egy bukaresti nemzetközi versenyen bizonyította, hogy helye van a román olimpiai csapatban, egyéni összetettben a második helyen végzett, a szerenkénti döntőkben megnyerte a felemás korlát, a gerenda és a talaj versenyét. Nem vitás, helyet kapott a montreali olimpiára utazó román tornászválogatottban. Mont­realban aztán a csapatversenyen Nadia Comăneci, Teodora Ungureanu, Mariana Constantin, Anca Grigoraş, Gabriela Truşcă társaságában az ezüstéremért léphetett dobogóra. A szerenkénti döntőket „kihagyta”. Hazatérése után a Gábor család az édes­apa, Emil nyugdíjba vonulását követően visszatért a szülőfaluba, Magyarcsügésbe, Georgeta, aki közben edzői képesítést szerzett, nem sokkal később Galacra költözött, ott él ma is, de mint vállalkozó.
Van még három erdélyi olimpiai versenyző: Piros Béla, Bálint Jenő és Kosky János, de róluk nagyon keveset tudunk. Igazán csak az eredményük maradt ránk.

Piros Béla
1891-ben született Aradon. Építészként vett részt az 1936-os berlini olimpiai játékok művészeti versenyének építészeti vetélkedőjén. Építészeti tervekkel szállt versenybe, sajnos, helyezetlenül zárt.

Bálint Jenő
Tornász, 1927. március 5-én született Borosjenőn. Az 1952-es helsinki olimpián tagja volt a román tornászválogatottnak – Orendi Frigyes, Mihai Botez, Kocsis Ferenc, Bálint Jenő és Bedő Károly –, mely a 20. helyen zárta a csapatversenyt. Az egyéni összetettben Bálint Jenő a 161. helyen végzett.

Kosky János
A Román Olimpiai Bizottság csak annyit őrzött meg Koskyval kapcsolatban, hogy az 1948-as St. Moritz-i téli olimpián, mint az 1946-os országos bajnokság 18 km-es versenyszámának nyertese, a katonai járőrversenyen – Ştefan Ionescu kapitány, Constantin Vladea őrmester és Cornel N. Crăciun katona, Kosky János katona –, egészen pontosan mint bemutató jellegű vetélkedőn szerepelt. A nyolc csapatot számláló mezőnynek 27 km-es távot kellett megtennie egy 850 m-es szintkülönbségű pályán. 2400 m magasan rajtoltak, 3100 méternél viharba futottak, végül pedig 3:16,24 óra alatt teljesítették a távot, s ezzel a román csapat a 7. helyen végzett.
Az olimpiai játékokon szerepelt erdélyi és romániai magyar sportolók névsorának végéhez értünk. A Mesél a múlt sorozatunk viszont folytatódik, hiszen sok, nagyon sok honfitársunk vett részt a világ- és Európa-bajnokságokon, bizonyítva az erdélyi magyarok rátermettségét, őstehetségét, öregbítve ugyanakkor a Kárpát-kanyarban élő magyarok jó hírnevét. Nem, nem hagyhatjuk feledésbe merülni nevüket, hőstetteiket. A múlt tehát tovább mesél.