A megye megalakulásakor örököltünk Kézdivásárhelyen egy Kalith Attila alapította atlétikaiskolát, aztán alighogy beindult az új megye sportélete, Sepsiszentgyörgyön Bogdán Antal tanítványai kezdték bontogatni szárnyukat. A Vitályos testvérek, Anna és Katalin, Szakács Judit, Gáspár Zoltán, Kicsid Gergely, Szígyártó Zsombor, Ambrus Erzsébet, Krausz Ildikó, Veres Ibolya... – hogy csak pár nevet említsek – határokon túlra vitte a háromszéki székely tehetségek hírnevét, s azt meg is öregbítették.
Bogdán Anti bácsihoz csatlakozott az új hullám, Kiss András, Váncsa Albert, Kövér Sándor... s a háromszéki atléták sora bővült... Akkor azt hittük, az atlétika igazi fellegvára lesz a két város. Sajnos, nem lett az. Attila bácsi visszavonult, tanítványai nem követték példáját, és kiléptek az atlétikából a szentgyörgyi tanárok is, a helyükbe lépett tanárok, edzők fokozatosan veszni hagyták a háromszéki gyerekek tehetségét, és inkább atlétabehozatalra összpontosítottak, így aztán csak időnként tűnt fel és követelt helyet magának az országos élvonalban egy-egy ügyes, szorgalmas szentgyörgyi fiatal, mint például
Blázer Imola Boglárka
1997. március 19-én született Sepsiszentgyörgyön. A Váradiban kezdte iskolai tanulmányait, és idén a Mikesben érettségizik. Harmadik osztályos korában kezdett atletizálni Kövér Sándor irányításával, majd három évvel később Mircea Buhlea tanítványainak sorába lépett. Jó hat évet volt Buhlea tanítványa. Az első évben a rövid távok – mind a sík-, mind a gátfutásban – szerepeltek az edzések programjában, aztán fokozatosan tértek át a hosszabb távokra, előbb a 300 méteres gátfutásra, majd, ahogy belépett a junior II-es korosztályba, a 400 méteres gátfutásra, s ez a „felfelé lépés” vonatkozott a síkfutásra is. Négy korosztályos országos bajnoki címet szerzett 400 m gáton, s a rövidebb távokon az érmek mindenikéből néhányat.
– Túl az ország határain merre jártál, hány nagy versenyen léptél fel? – kérdeztem Imolát.
– Ankarával kezdem, a gyerekolimpiával, itt ezüstérmet szereztem 300 m gáton és a 4x100 m-es váltófutásban. Következett az ifjúsági Európa-bajnokság, ahol 400 m gáton a 6. helyen érkeztem célba, részt vettem egy évben két Balkán-bajnokságon is, a junior II-esek viadalán a 400 m-es síkfutásban bronz-, a 4x100 m-es váltófutásban aranyérmes lettem, a junior I-esek versenyén 400 m gáton bronz-, a 4x100 m-en aranyérmet vehettem át. Az azerbajdzsáni Bakuban megrendezett ifjúsági olimpiai előválogatón 10. lettem 400 m gáton, így aztán nem vehettem részt a 2014-es ifjúsági olimpián. Kárpótoltam magam egy izraeli nemzetközi versenyen szerzett aranyéremmel (400 m gát). Részt vettem az amerikai ifjúsági világbajnokság selejtezőjén, ahol junior II-es létemre a junior I-esekkel futottam.
– A legszebb emlékek melyik országhoz kötöttek?
– Görögországhoz. Bár nem jártam Olümpiában vagy Athénban, de Szeresz és az oda-vissza úton látottak is ámulatba ejtettek. Ott minden kőnek, oszlopnak megvan a maga meséje. Csodálatos. Na, meg aztán tetszett az Egyesült Államok is, ott sokkal kedvesebbek, közvetlenebbek az emberek, mint minálunk.
– És sportversenyeid legszebb emléke?
– Minden versenyem külön élményt jelentett. Élmény volt számomra az, hogy versenyezhettem, bizonyíthattam felkészültségemet, rátermettségemet, s akkor még nem említettem az emberek sikereimhez való viszonyulását.
– Idén érettségizel a Mikes Kelemen Gimnáziumban, hogyan tovább?
– Felvételizni fogok a marosvásárhelyi orvosi egyetemre.
– Akkor tehát az érettségire, na meg a felvételire készülsz, tanulsz, s ezért nem találni neved az idei versenyek résztvevői között?
– Ezért. Na meg aztán versenyzői pályafutásomnak itt vége. Ezentúl csak az egészségemért sportolok.
Mi tagadás, nem erre a visszalépésre számítottam. De tudomásul vettem, és bejegyeztem sportmozgalmunk történetébe azt az űrt, melyet Blázer Imola Boglárka hagyott maga mögött. Nem, nem lelkesítő, hogy még egy szentgyörgyivel szegényebb lesz városunk, megyénk atlétikája.
Imola, sok sikert a rád váró években!
