Túljutott az EU az intézményes válságon
Kilábalt lényegében az Európai Unió az alkotmányos szerződés népszavazásos elutasítása miatt két éve keletkezett intézményes válságból, miután a tagországok brüsszeli állam- és kormányfői találkozóján megállapodás született az új reformszerződés tervezetéről. A benne foglalt intézményes változások lehetővé teszik, hogy az unió a jelenlegi 27 taggal, illetve annál jóval többel is gördülékenyen működjék.
A szombat hajnali megállapodás értékelése már az első kommentárok szerint kettős: egyfelől minden résztvevő üdvözölte, hogy a kompromisszum megszületett, másfelől többen nyíltan vagy burkoltan sajnálatukat fejezték ki, hogy a jóval ambiciózusabb és könnyebben kezelhető alkotmányos szerződésből nem minden valósul meg. A mostani találkozón a reformszerződés alapjait, vázát határozták meg, az alkotmányra alapozó szövegezésre várhatóan a július második felében kezdődő kormányközi konferencián kerül sor, de ősz közepére be is fejeződhet. Ezt követi a ratifikációs folyamat, amelynek egyes tagországokban népszavazás is része lehet, bár utóbbi rendezése sehol sem kötelező. A leendő reformszerződés egyebek között két és fél éves rotációval létrehozza az egyszemélyi EU-elnöki tisztséget, főképviselő néven egy önálló csúcsdiplomáciai posztot létesít, a joganyag szerződéses részévé teszi az alapvető jogokat biztosító uniós chartát, 2014-től úgynevezett kettős többségi (a támogató országok számát és lakosságát egyszerre figyelembe vevő) döntéshozatali rendszert léptet életbe, növeli a nemzeti parlamentek szerepét, segít kiterjeszteni az uniós belső piac versenyének szabadságát, valamint fokozza a szociális védelmet az unióban. A szerződés nagyobb tekintélyhez segíti az EU-t a nemzetközi színtéren is. A kompromisszum kidolgozásához a soros német elnökség jelentős engedményeket tett Lengyelországnak, amely ellenezte a szavazati súlyok számára hátrányos újraosztását (egy ideig még második világháborús veszteségeiért is kompenzációt követelt), de külön egyezségre volt szükség az egyebek közt az alapjogi charta kötelezővé tétele ellen viaskodó Nagy-Britanniával és az alkotmányelemeket módszeresen kiszűrni akaró Hollandiával is. Varsót az utolsó előtti pillanatban Berlin az EU-n belüli elszigeteléssel is megfenyegette. Végül francia és brit közreműködéssel sikerült visszaállítani a teljes egységet.
Kisebbségek az Európai Unióban
Az Európai Unió jövője jelentős módon függ attól, hogy az európai államoknak miként sikerül biztosítani a nyelvi, kulturális sokszínűség, a nemzetiségek közötti együttélés megfelelő feltételeit a határok megszűnése nyomán kialakult új helyzetben. Ez az Európai Unió legnagyobb kihívása, és egyben a közös jövő záloga is — jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök pénteken Marosvásárhelyen a Bernády György Alapítvány által szervezett Kisebbségek az Európai Unióban című kisebbségi konferencián. A nemzeti közösségeknek jelentősen több lehetősége és eszköze van céljaik elérésére az Európai Unióban, ám a csatlakozás még korántsem jelenti azt, hogy az országok átlépték volna a kisebbségekkel kapcsolatos hagyományos dilemmáikat, az elindult pozitív folyamatok még nem visszafordíthatatlanok — figyelmeztetett. Ezt bizonyítják a román politikusok kisebbség- és magyarellenes „elszólásai". Hamis az az álláspont, miszerint Románia kisebbségpolitikája modellértékű lenne. Az elnök szerint a kisebbségeknek négy fontos eszköze van az unióban érdekeik érvényesítésére: a soknyelvűség, a regionalizmus felértékelődése, a nemzetrészek határok nélküli együttléte, valamint az Európai Unió kisebbségpolitikája. Ez utóbbi kapcsán hozzátette, ez még csak lehetőség, ugyanis a kisebbségekre vonatkozó egységes normarendszer még várat magára
A francia modell visszafejlődést jelent
Ugyanezen a rendezvényen Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke kijelentette: egy egykamarás parlamentből a kisebbségek majdnem teljes egészében hiányozni fognak. Sajnos, létezik az a tendencia, hogy Románia a francia modellt kövesse, ami visszafejlődést jelent a romániai kisebbségek jogainak szempontjából. Az EU-s csatlakozás után a román állam már nem tesz tanúbizonyságot ugyanolyan liberalizmusról a kisebbségek jogainak terén, mint a csatlakozás előtt. Enache asszony kijelentette, 2013 az utolsó határidő, ameddig még el lehet fogadni Románia jelenlegi közigazgatási-területi struktúráját. Úgy véli, az RMDSZ nem a már ismert tíz régióhoz fog ragaszkodni, hanem közeledni fog ahhoz az elképzeléshez, miszerint a régi történelmi régiókat alakítsák újra, melyeknek spanyol modell szerint saját regionális parlamentje és kormánya lenne.
