házunk, az nincs, fél fal, ha mi megmaradt,
gonosz Tél van, s e kis családnak
tüze, Petőfi — az Eszme: hol van?
*
Petőfi Sándor, Tégedet ünnepel
a jajgató nép s a süket Elnyomás,
de nagy lelked tüzét, az Eszmét,
cifra, hideg lobogás takarja.
Ó, ünnepelvén, mélyre temetnek el!
Petőfi Sándor, ámde azért nyugodj:
Az Eszme ég az elnyomottak
büszke szívében örök dalodra.
És égni fog, mert nagy hitem ójja meg:
Világszabadság! — így köszönök, Vezér,
s örömtelen tizennyolc évem
szent lobogója elődbe hajlik.
