Szinte hihetetlen, hogy egészen egyszerű mozdulatokat sem tudunk megcsinálni, ha ravasz feltételhez kötjük őket. De nincs lehetetlen, csak egy kis türelem, egy kis gyakorlás, s ha mindjárt nem is sikerül: még egy kis türelem és még egy kis gyakorlás.
Játék az ujjainkkal
1. Külön legyen a kisujj, s együtt a másik három (1. ábra).
2. Külön a mutatóujj, a hüvelykujj, s együtt a többi három (2. ábra).
3. Külön a két-két ujj (3. ábra).
4. A mutatóujj első percét hajlítsuk meg úgy, hogy az ujj többi része egyenesen maradjon. (Nagyon nehéz!) (4. ábra)
5. Csak a kisujjat hajlítsuk be egészen (5. ábra).
Az elveszett hüvelykujj
Gyakoroljátok be jól az első képen látható kéztartást. A bal kéz hüvelykujjának első ízét hajlítsátok le, s helyébe a jobb kéz hüvelykujjának első izét illesszétek (1. ábra). Ha most a többiek felé fordultok, és jobb kezetek mutató- és középső ujjúval ügyesen eltakarjátok az összeillesztés helyét (2. ábra), akkor mindenki azt hiszi, hogy a bal kézen a bal hüvelykujjat látja.
Jelentsétek be, hogy most meg fogjátok hosszabbítani a bal hüvelykujjatokat. És tettetett erőltetéssel kezdjétek lassan jobb felé húzni a hüvelykujjatok végét. És csakugyan hosszabbodik az ujj. (Közben óvatosan és vigyázva a jobb kéz mutató- és középső ujjával a mindig nagyobbodó rést takarjátok el.)
Egyszerre nagyot rántotok rajta, s ijedten felkiáltotok: leszakadt! (3. ábra.) A rémült nézőknek megmagyarázhatjátok a titkot.
(Grätzer József: SICC – Szórakoztató időtöltések cseles csalafintaságok)
