Szánozó Mezőföld

Hol van még a húsvét?
Kerek négy hét választ el e számunkra emlékezetes ünneptől, s hol vannak a hajdani nagy havak? Ha hull is valamennyi égi áldás, az is hamar elolvad. Mezőföldön mindenki két dologtól fél: attól, hogy nehogy szárazsággal kezdődjék ismét a tavasz, s nehogy lefagyjanak a gyümölcsfák virágai, mert akkor oda a gyümölcspálinka.
Van, akinek, miként Papp János fiatal tamásfalvi állattenyésztőnek, takarmánytermesztésre alkalmas mintegy hetven hektárnyi földterülete várja az égi áldást. De nemcsak annak hiányával, más veszéllyel is számolnia kell: aggódhat a tej literenkénti árának jellegzetesen hazai alakulása miatt.
– No, éppen vele és Ambarus Attila fiatal tanácstaggal kell szóba elegyedni – irányított a falu felé Ádám Attila polgármester –, ők jól ismerik a falubajokat, azt is kérni fogják, amire egyelőre nincs lehetősége az önkormányzatnak. Most csak annyit, hogy idén folytatjuk az aszfaltozást, ugyanis visszakapjuk a decemberben elköltetlenül maradt pénzalapokat. Szörcsén már dolgoznak a sepsiszentgyörgyi cég munkásai. S ha a szomszédos Barátos önkormányzatával egyetértünk, szeretnénk a mezőföldi történelmi Postautat korszerűsíteni teljes hosszá­ban, Orbaiteleken át Cófalváig. Nekünk 2020-ig van községfejlesztési stratégiánk, tudjuk, hogy mi kellene, de azt is, hogy a tervek csak pénzzel kivitelezhetőek.
Székelytamásfalván jó tavaszt várnak. Ebben benne van a húsvét is, s benne a szánozás, amelyhez valamikor jó hó kellett. Aki lapunkat olvassa, annak nem ismeretlen a szánozásnak nevezett húsvéti népszokás, amely szebbé teszi ezt az ünnepet a két szomszédos faluban. Tulajdonképpen a termékeny tavaszt váró ősi népszokás maradványa ez itt, a Feketeügy mentén, s hadd tegyük hozzá,  az áldást hozó esővarázslás is benne van – emelte ki egy helybeli –, mert hát miért volt valamikor olyan nagy szokás, hogy vederrel locsolták meg a leányokat, fiatalasszonyokat? Hogy Mező­földön megmaradt a tavaszi termékenység- és esővarázslással kapcsolatos húsvéti népszokás, azt a két szomszédos falu kálvinista és katolikus hitben élő székely-magyar népének köszönhetjük. Nem vállalkozunk a népszokás részletes leírására, hiszen megtették már azt jeles néprajzkutatók, hanem  kiemelnénk a ma élők érdemét megőrzésében. Pozsony Ferenc zabolai születésű egyetemi tanár és néprajzkutató is értelmezte. Ez a húsvét hétfőjén gyakorolt szokás – írja – a pogány kori esővarázslás emléke. A csoportba verődő legények egy erdölő szánt díszítenek fel kóborszerűen fenyőágakkal, mely alatt egy cigánynak nevezett legény ül. Ezt a szánt húzza a többi legény végig a falun zenészek és egy lovas kíséretében. A vidám csoport bemegy mindazokba a lányos házakba, melynek gazdái tárt kapukkal jelzik a fogadó szándékot. Két legény versekkel köszönti a háziakat, majd következik a kölnivel, illatos permetekkel való locsolkodás. A zenészek eljátsszák a házigazda kedvenc nótáját. A vendéglátók süteménnyel és itallal kínálják  a legényeket, majd a szánon ülő és magát meg nem mutató legénynek tányéron festett tojásokat, egy fél liter pálinkát vagy egy liter bort nyújtanak be. A cigányt a vendéglátók és a kapukban álldogálók leönthetik vízzel. A falubejárás után a fiatalok a kultúrházban mulatságot rendeznek és elfogyasztják az összegyűjtött finomságokat.
– Újabban én álltam a szánozás mellé Tamásfalván – mondta Papp János. Lé­nyegében abban különbözik attól, amit Ön ismert, hogy most nem egy olyan családi háztól indul a csapat, ahol a szánozásban is résztvevő fiatal legényke lakik, hanem a kultúrháztól, az úgynevezett Thúry-kastélytól indulunk. A szokáson egyébként semmit sem változtattak, Szé­kelytamásfalván pedig műkedvelő előadást is tartanak húsvét első napján – tudtuk meg Ambarus Attilától. Két olyan rövid jelenetet választottam – mondta –, ami a szocreál színműírás idejében született, s a letűnt régi rendszert juttatja eszünkbe. Tudatosan döntöttem így, hogy a mai fiatalok megismerjék a múltat, s a bevezetőben el akarom mondani az ifi közösségnek, hogy ezt az időszakot is túlélte népünk.
– Itt is készülődnek a fiatalok a szánozásra – tudtuk meg a szörcsei Benedek József­től és Paizs Attilától. – Nálunk semmi sem változott. Ebben az esztendőben egy felszegi háztól indul a csapat, mi vagyunk biztatóik és támogatóik. Húsvét másodnapján reggel 9 és 10 óra között indulunk, s minden érdekelődőt szívesen látunk.
„A mezőföldi Szörcse nemcsak a csípős Nemeréről híres, hanem arról a ma már csak két településen élő népszokásról is, amit húsvéti szánozásnak neveznek” – írta Gáspár Erika szörcsei lelkipásztor 2013-ban, és közölt egy, az ünnephez kötődő rövid helyi rigmust is:
Öntözni jöttünk jó illatos vízzel,
Örömet hirdetni tiszta magyar szívvel!
Krisztusunk nem halt meg, él a sír felett,
Tegnap reggel feltámadt, boldog ünnepet!
Közös gond a mezőföldi útszakasz
Akad, aki örvend a tavaly késő decemberben központi alapból visszaosztott pénzből felújított mezőföldi útszakasznak, de olyan is, aki annak minősége miatt aggodalmaskodik: attól tartanak, hogy gyenge lesz az alap a rákerülő aszfaltburkolat számára. Ezt mutatja az a 400 méteres rész is, amelyet Székelytamásfalván leaszfaltoztak a fagyos-vizes decemberi időben.
– Mi annak a biztosítéka, hogy visszakapja a zabolai községvezetés azt a pénzt, amit december végén visszavett az állam, van-e erre valamelyes garancia? – kérdezte a két tamásfalvi tanácstag. Nekünk nagyon fontos ez az útszakasz – hangsúlyozták, mikor jön még egyszer el az idő, hogy pénzt áldozzon az állam erre a belső útra?
A szörcseiek örvendenek a falu között leöntött 1,4 kilométer aszfaltnak, megszabadultak egyelőre a sártengertől. S mert az Ér hídjától Orbaitelek központjáig is már aszfaltos az út, indokolt a szörcsei nép óhaja, hogy aszfaltréteg kerüljön Szörcse végétől az Ér hídjáig, vagyis a Zabola-barátosi határig. A Valdek Kft. emberei látogatásunk idején valóban Szörcsén dolgoztak, éppen a Dónáth–Hadnagy-kúria előtti szakaszon alakították az útpadkát.
– Székelytamásfalván is épül a ravatalozó – adták hírül a tanácstagok. A tavaly 60 ezer lejt kaptunk a zabolai tanácstól, a szükséges tégla és cserép felét is a községvezetés állta. Erre az évre 30 ezer lejt irányoztak elő a célra, s azzal van szerencsénk, hogy helyi cég az építő, Gál Szabolcs emberei folytatják, ha helyreáll az idő. Hátravan a simítás, meszelés, és még falburkolat is szükséges.
Az az igazság, hogy minden téren egyre szűkülnek a lehetőségek. 4000 lejt kapnak a zabolai önkormányzattól falunapra, de ez édeskevés terveikhez, ugyanis ekkor szokták meghívni magyarországi testvértelepülésüket, Apagyot, ugyanakkor soron a második kórustalálkozó szervezése is. A dalárdát ifj. Tusa János iskolaigazgató vette át, öt kórust kell vendégül látniuk a nyáron, s így támogatókra is szükségük lesz. „Tele vagyunk gondokkal, javításra szorul a kultúrotthon, évek óta vajúdik egy híd építése a Zabola-patakán, s így csak összetákolt gyalogpallón lehet megközelíteni a sportpályát” – sorolják.
Ünnepre készül a két falu
Érdekes szokás alakult ki Mezőföld e részén. Március idusán Szörcséről lovasbandérium indul Székelytamásfalva, a köz­ségközpont, s ha úgy esik, akkor Kovászna felé is. Van, hogy időközben újabb lovasok gyarapítják a bandériumot. Általában 14–15 lovas és egy szekér indul útnak Szörcséről.
– Úgy szervezik a menetet, hogy 15 órára érjenek vissza hozzánk Szörcsére, akkor kezdődik a templomban az ünnepi istentisztelet – tájékoztatott Benedek József. Gáspár Erika tiszteletes asszony hirdet igét, ünnepi szónoknak Ádám Attila polgármesterünket hívtuk meg. A lelkész és a helybeli iskolások közös ünnepi műsort mutatnak be, megkoszorúzzuk a templom előtt álló turulmadaras hősi emlékművet.
– Munkás év előtt áll a református eklézsia is – folytatta Gáspár Erika lelkipásztor. – Van még tennivaló a templomnál, s bár túl vagyunk Cioflec-orgonánk javításán, a nyá­ron a lelkészi telken álló új épület munkálatait szándékozunk folytatni. Wass Albert-felolvasóesttel köszöntjük a küszöbön levő nemzeti ünnepünket, amelyre már többen beneveztek. Öröm számunkra az is, hogy megalakult a szörcsei férfikórus, már tíz tagja van, hinni akarom, hogy lesznek még jelentkezők. Karmestere énekvezérünk, Balogh Csaba.
Székelytamásfalván is bensőségesen ünneplik március 15-ét. A Szörcséről érkező lovasbandérium, a kovásznai ifjúsági fúvószenekar fellépése segíti az ünnepi hangulatot. Imádkozik Hegyi István helybeli református lelkipásztor, meghívott ünnepi szónok Thiesz János, Kovászna polgármestere. Gazdag műsorral készülnek, fellép a helybeli dalárda, vezényel ifj. Tusa János, Thiesz Katalin katonadalokat ad elő. A helybeli Thúry Gergely Gimnázium tanulóinak műsora zárja az ünnepet, koszorúkat helyeznek el a központi turulmadaras emlékműnél.