Kezdett ellaposodni a március 15-i ünneplés ― jegyezték meg az idén itt is, ott is ― a közönségben, de a koszorúzó hivatalosságok soraiban is. Sokallják a rendezvényeket: a kevesebb több lenne, hiszen nem lehet tizedszer is lelkesedéssel végighallgatni ugyanazokat a verseket, dalokat, bármennyire igyekeznek az előadók ― többnyire gyermekek és idősek.
Civil hallgatóságuk egyre gyérebb, egyre közömbösebb, és több olyan személyt is lehetett látni, aki gondozatlan külsővel épp csak odaállt egy kicsit, s még azt a tíz- vagy húszperces műsort sem bírta végigvárni a zsebből kivakart tökmag köpködése nélkül. A fásultságra persze van magyarázat (megélhetési gondok, kiábrándulás stb.), de ez mellékes, a lényeg az, hogy meg kellene menteni a szabadságharc emlékezetét az unalomba fulladástól.
