Március 15-én lesz éppen 50 éve, hogy a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületének lebontása során megtörtént az első robbantás. Mint a színház közleményében írják, a megemlékezésnek három része lesz. Koszorúval tisztelegnek a lerombolt épület emléke előtt, korabeli idézetek hangzanak el a bejáratnál felállított hangszóróból, majd úszó mécseseket indítanak a hajóorrban levő vízfelületen, emlékezvén az egykori épület leomlására.
A megemlékezésen részt vesznek olyan művészek, akik még játszottak a Blaha Lujza téri épületben, és jelen lesz több magyarországi színház színésze, rendező és szín­ház­vezetője is. A rendezvényen elhangzó idézetek között lesz Őze Lajos színművész vissza­emlékezése: „Háromnegyed tizenegy volt, az EMKE-nél álltam. Hatalmas tömeg állt néma csöndben. Csak a rendőrök hangoskodtak: menjünk arrébb! Senki sem mozdult. A díszletraktárral kezdték: hatalmas dördülés, majd porfelhő következett, és a tömeg rendíthetetlen mozdulatlanságban, némán állt tovább. Ha ordítás lett volna, talán oldja a feszültséget. De az a csönd az elviselhetetlenségig fokozódott bennem és másban is. Bihari Jóska bácsival találkoztam. »Megátkoz benneteket az én székely Istenem!« – mondta, s rettentő fájdalommal megindult felfelé, a Duna irányába.”
Az eseményen elhangzik Tolnay Pálnak, az Ope­raház és a Nem­zeti Színház főmérnökének visszaemlékezése is: „…a színház körül geodéták mérték az épületnek a metróépítésből előálló esetleges süllyedését. A Nemzeti Színház műszaki vezetőjének helyettese véletlenül meglátta a geodétákat, és meg­hívta őket, jöjjenek le a szín­pad alatti legmélyebb szintre, és ott végezzenek méréseket. Ők azonban azzal hárították el, hogy a mérésektől függetlenül a színház lebontásának elhatározása befejezett tény.”
Szörényi Éva színművész így emlékezett az eseményre: „Amikor a színház lebontásának híre elért hozzám, sírtam, és nem hittem el. Férjem felháborodott és megrendült. Szakember­ként állította, a nemzeti érzés elleni hadművelet volt az épület felrobbantása, mert minden műszaki és építészeti gondot meg lehetett volna oldani.”
A Blaha Lujza téri épület lebontásáról 1963-ban döntött a kormányzat, arra hivatkozva, hogy az épülő metró statikailag meggyengítette. A társulat 56 éven át játszott a Népszínház épületében, ahonnan átmenetileg a Nagy­mező utcába, a mai Thália Színház épületébe költözött. A Nemzeti Színház társulata két évvel később az átépített Magyar Színház épületében kapott helyet, amely 34 éven át viselte a Nemzeti Színház nevet egészen a jelenlegi, Duna-parti épület átadásáig.