Mikor 1994-ben, majd 1998-ban Eva-Maria Barki osztrák nemzetközi jogász Erdélyben az autonómiaformákról — különös tekintettel a Székelyföld területi önrendelkezésére — előadásokat tartott, a román hatalom egy-egy évre kitiltotta az országból. Barki asszony most ismét visszajött, Sepsiszentgyörgyön a Gábor Áron Teremben a Magyar Polgári Szövetség meghívottjaként, népes hallgatóság előtt megtartotta az Autonómiát Székelyföldnek című előadását, melyet lakossági fórum követett.
Eva-Maria Barki kifejtette, sem az erdélyi magyarság, sem a Székelyföld sorsa az önrendelkezés tekintetében nem javult. Az RMDSZ 1994-ben a brassói kongresszuson átlépte a Rubicont, kinyilvánította a magyarság többlépcsős autonómiaigényét, de később bebizonyosodott, a szövetség a hatalmi pozíciók megőrzését többre tartotta saját programjánál. Zavart okoz e küzdelemben az is, hogy valójában mindenki mást gondol az autonómiáról, és ráadásul még a legradikálisabb elképzelések sem léptek túl a belső autonómiakövetelésen. A dolgok már a kezdet kezdetén rosszul indultak, a romániai magyarság kisebbségként határozta meg önmagát, a nemzetközi jog ellenben csak a népek önrendelkezéshez való jogát fogadja el és támogatja. Nem jó az sem, hogy legmerészebb és legtávlatosabb célja a romániai magyarságnak a belső autonómia.
Ha keveset követelünk, az gyengíti a tárgyalási pozíciónkat. Aranyszabály: hasonló esetben a közösség vezetőinek — ahogyan ezt a dél-tiroliak is tették — a maximumot, azaz a külső önrendelkezést kellett volna zászlajukra tűzniük. Elismerte, ezt csak határozott és kemény anyaországi támogatással lehetett volna nemzetközi fórumokon képviselni, ami esetünkben — sajnos — nem létezik. S nincs erős belső akarat sem az önrendelkezés kiharcolására, a politikusok kerülik a számukra kényes kérdést, a népakarat meg egyelőre erőtlen. A belső népszavazás — melyet a Székely Nemzeti Tanács bonyolított le — igen fontos lépés volt ezen az úton, de nem elég. Az erdélyi, székelyföldi magyarságnak tudomásul kell vennie, hogy politikusai félrevezették, az Európai Unió nem autonómiapárti, ha tőle függne, az älandi és dél-tiroli autonómiákat is felszámolná, mert célja egy egybemosódó, multikulturális, a globalizációt befogadó Európa megteremtése.
Eva-Maria Barki leszögezte: az autonómiát nem adják, azt ki kell harcolni. Jó lenne, ha a magyarság nem késné le a második, Európában épp most érlelődő önrendelkezési hullámot, mikor is Koszovó, Írország, Skócia, Montenegró követeli önállóságát. Mert ma már világos, elszalasztotta a kilencvenes évek hasonló folyamatát, amikor a szlovákok, észtek, lettek, litvánok, szlovének, horvátok stb. nyerték vissza önálló államiságukat.
Egy nép, ha nagyon akar valamit, eléri — jelentette ki, össze kell gyűlni — nem egyszer, nem is kétszer, hanem mondjuk havonta vagy hetente. Ha több tízezer ember következetesen követeli az önrendelkezést, az önállóságot, a csatlakozást vagy az autonómiát — illő lenne már azt is eldönteni, hogy valójában mit akarunk —, akkor annak sikerülni fog — fejtegette előadásában a nemzetközi jogász.
