Olyan lakója valószínűleg nincs is Székelyországnak, aki ne szeretné Kányádi Sándor verseit, és ne látná egyiket-másikat olykor megelevenedni. A sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház ezt az élményt próbálta színpadra vinni Verstől versig hajt a csordás című produkciójával, amelyben már az is érdekes, hogy hét színház színészei szerepelnek az ország legkisebb bábszínházában, de nem ez a lényeg – hanem az, hogy az előadás nem csupán a gyermekeket vonzza.
Szép számban ülnek be felnőttek is a nézőtérre, és nem csupán az elmúlt gyermekkor iránti nosztalgiából, hanem mert élvezhető a népzenével, humorral, ízléssel és játszi kedvvel felépített összeállítás. Észre sem igen veszi az alig pár deszkából és ágból készült díszlettel egyből faluvégre került közönség, hogy az andalító tempójú bivalyfogat gazdája miképpen találkozott a medvével, hogyan került ismét más versbe az elveszett kecske keresésével és forgatagos vásárba a folyton visszatérő okos kossal. Meghordoz az előadás szénaillatú mezőn, latyakos őszben, aszaló napon és a holdvilágos éjszakában is, meg is ijeszt, meg is nevettet (a falusi asszonyok különösen remekelnek ebben), fel is pezsdít, de el is ringat kissé ebben a félig már elmerült világban, amelynek Kányádinál mindig kedvesen mókás, jámbor, avagy megátalkodott alakjai, a háziállatok a mai városi gyermekek számára lassan csak a mesében léteznek, mint a zárójelenet csillag-zabot abrakoló álomlovai.
A Nagy-Kopeczky Kálmán bábszínház-igazgató által rendezett előadást a Reflex fesztiválon, a bábszínház világnapján is telt ház előtt mutatták be. Aki lemaradt róla, legyen résen: a Szent György Napokon ismét játsszák, családoknak kedvezményes belépővel. Arról, hogy mit jelent a gyermekek szellemi-érzelmi fejlődése szempontjából a bábszínház, szintén Nagy-Kopeczky Kálmán tartott előadást szombat este, de a leghitelesebb minősítés mégis az átélt izgalom után megkönnyebbült óvodástól származik: na, ez jó volt!