„Úgy éltünk, mint az állatok, és ebben az időszakban megfeledkeztünk a szégyenről.”
A befogadáshoz azt és annyit használ a néző, amit és amennyit útravalóul kapott. A Láthatatlan duettek „kezdő instrukcióinak” legfontosabbika a lengyel színház személynévként hangzó megnevezése, annak is első tagja. És a dada jelen is van az előadásban, nem annyira a szereplők révén, mint a kivetített szövegrészek által: a kiragadott és véletlenszerűen egymás után helyezett verssoroknak (lásd Tristan Tzara tanácsát egy dadaista vers elkészítéséhez: „Vegyetek újságot.
Vegyetek ollót. Vágjatok ki egy cikket. Vágjátok ki egyenként a szavakat és az összest tegyétek bele egy zacskóba. Gyengéden rázzátok össze. Egymás után húzzátok ki a szavakat, és olyan sorrendbe rakjátok le, amilyenben előjöttek. A költemény rátok fog hasonlítani.”) egyfajta kerettörténetet kellene adniuk. Néhány verssor ismétlődik, így az írásunk elejére helyezett is. Nem véletlenül: fogódzók ezek. A dadát egyébként sajátos stílusuk kialakításában is felhasználták Katarzyna Chmielewska és Leszek Bzdyl társulatalapítók, nem a művészetellenes értelmezésben, hanem hogy a „tabula rasa”-ból indulva, a nulláról kezdve, a színházművészetben új formanyelvet próbáljanak kialakítani, mely révén lehetővé válik, hogy a művész önmagát állandóan lerombolhassa és újra felépíthesse. Mi sem alkalmasabb ennek a folyamatnak a bemutatására, mint a férfi–nő kapcsolat. Nem egy átlagos, de olyannyira sajátos viszonyrendszer által, amilyen nem létezik és mégis valóságos, amely tele „az életből vett“ pillanatokkal és mégis idegen: kiürített, tehát felépítésre váró. Szürrealisztikus látomás testbeszéddel elmondva, pszichedelikus zene és kivetített szó-képek kíséretében.
Amit a két színész – igazából táncosok, de a színészmesterség birtokosai is – a színpadon megjelenít, tehát a férfi–nő kapcsolatot. Az ahogyan meghatározása már körülményesebb: nem tánc, amit lát a néző (bár számos táncelemet használnak), nem is fizikai színház – leginkább a testbeszéd sajátságos értelmezése és színpadra alkalmazása. Szaggatott mozdulatok, visszatérő motívumok. Ismétlés, beidegződések, automatizmus: mindaz, amitől kiürül egy párkapcsolat. És mégis mindig vissza, a váll támasztja a vállat, karba tett kéz, összenézés felálláshoz – azaz a folytatás lehetőségéhez. Miközben állandóan ott a szétfeszítő kérdés: ha a férfi igen, a nő miért nem; ha a férfi nem, a nő miért igen. Vagy – ami a legfontosabb – ha a férfi igen, miért a nő is igen. Ennek az állapotnak az eléréséhez kellene vezessen kettejük útja. Hogy a szerteágazó ösvények összetartsanak, és aztán ne párhuzamosan fussanak egymás mellett – hiszen akkor semmi értelme –, hanem egybetorkolljanak. De értheti-e a férfi a nőt, a nő meg a férfit? Értheti-e – teljességgel – egyik ember a másikat? Vagy elég csak az elfogadás? Adott pillanatában az előadásnak a gépi férfihang egyre sodróbban, egyre feszültebben a dolgok halmozásáról, majd az összegyűjtött kacatok kidobásáról beszél. Hogy még több hely legyen újabb dolgok halmozására, majd az összegyűjtött kacatok újbóli kidobására. Ördögi kör, amiből kitörni egyféleképp lehetséges: vissza az anyaméh-állapotba. Meztelenül jöttünk a világra...
A továbbgondolás, a pillanat feloldása teátrális fordulat: az újrakezdés ad lehetőséget a folytatásra. A férfi nőként, a nő férfiként, keringő, tétova lépések, míg mindketten magukra találnak, mosoly előbb, aztán félénken a másik hajának megsimogatása. Mi jöhet még? A függöny szó leírása előtt annak szóvá tétele, hogy a nem épp legsikerültebb fordítás nehezíti az amúgy sem könnyen „emészthető” előadás befogadását, hiszen hátrányos a magyar nézőnek, hogy anyanyelve nem tesz különbséget a nőnem és hímnem között, és igencsak nem mindegy, a néha csak villanásként feltűnő gondolatfoszlányok épp melyik szereplőtől származnak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
