Az elmúlt napokban megrázó hírt olvastam: egy hattagú kézdivásárhelyi családot szándékoznak lakásuktól megfosztani 11 ezer lejes közköltséghátralék miatt, ami tizenegy év alatt gyűlt össze. Nem ismerem körülményeiket, ezért nem tudok határozott véleményt mondani az esetről, de elgondolkoztam a felhalmozott adósságon: milyen mértékben játszik szerepet ebben a víz- és csatornázási díj megyeszerte téves elszámolási gyakorlata a családokkal szemben?
A vízszolgáltató által mért és a lakótársulásnak kiszámlázott, illetve a lakók vízórái szerint összeadott mennyiség között viszonylag nagy a különbség. Ezeket a legtöbb lakótársulásnál nem a családok órái által mért mennyiséggel, hanem a lakók létszámával arányosan osztják el, s így jelenik meg a lakók költségszámláin (mintha a víz személyeken keresztül is érkezne).
Ezzel a törvénytelen módszerrel pontosan azokat a családokat károsítják, amelyek sok gyermekük révén a legtöbbet ruháznak be a jövő emberi tőkéjébe. Ez a többlet elérheti a tényleges vízfogyasztás két- háromszorosát is havonta, és ha a nagyobb jövedelmű családoknál a 30 lejes különbség észre sem vevődik, a sokgyermekes családok 15 kg almát, 20 kg murkot, 2 kg szalonnát, 15 liter tejet stb. vásárolhatnának ennyiből. Bizony számottevő mennyiség ez a 42 lejes gyerekpótlék mellett! Így kerülnek hátrányos helyzetbe sokan...
Mielőtt elmarasztaló véleményemet leírtam, áttanulmányoztam a 2007/230-as törvényt és ennek alkalmazására kiadott, az 1588-as kormányhatározattal jóváhagyott szabályozást (2007-ből), majd – a hivatalos helyi szervek ellenállása miatt – megkerestem a kormány mellett működő, a lakótársulásoknak szolgáltató cégek irányítására létrehozott állami főhatóságot. Egyértelműen leszögezték: a fő- és a lakásokban mérő vízórák közötti különbség kezelésénél megoldásként nem szerepel a lakók létszáma szerinti továbbosztás. Ezért a sokgyerekes családokra kirótt többletköltség is törvénytelen.
BAJNA FERENC, Sepsiszentgyörgy
