Elfelejtett húsvéti hagyományt keltettek életre Zágonban. Az idősebb korosztály még emlékszik a húsvétvasárnap reggelén történő ételszentelésre, de erre hosszú évek óta nem került sor a katolikus templomban. Hölgyes Pál Zsolt lelkész vasárnap reggelre újból a templomba hívta azokat, akik szerették volna megszenteltetni az ünnepi asztalra szánt finomságokat.
Zsúfoltság ugyan nem volt, de az oltár elé tucatnyi kosarat helyeztek az asszonyok. Piros tojást, kalácsot, sonkát, süteményt, bárányhúst, italt vittek szentelésre, a kosarat fehér terítő borította. A lelkész rövid ceremónia során szentelt vízzel, tömjénfüsttel áldotta meg az élelmet. Reményét fejezte ki, hogy a következő években egyre többen szenteltetik meg a húsvéti eledelt.
Húsvétvasárnap reggelén, a nagyböjt utáni első, nem böjtös ételek megáldása a VII. századtól nyomon követhető katolikus szokás. A szentelt ételek összetétele (sonka, tojás, kalács, torma, bor, túró, kolbász stb.) a böjti időszak végét jelzi, sok helyütt fölruházva a passiójelenetek szimbolikájával – írja a Magyar Katolikus Lexikon. A húsvéti bárány Jézust jelképezi. A tojás az élet, az újjászületés jelképe. A sonka a paraszti élet gazdasági és kultikus rendje szerint vált jellegzetes húsvéti étellé. Sok helyen használták mágikus célokra a szentelt ételek maradékait: a kalács morzsáját a tyúkoknak adták, hogy sok tojást tojjanak, máshol tűzbe vetették a maradékot, hogy a túlvilágiaknak is jusson a szentelt ételből.
