Tónió a póniló,
álló helyben vágtató,
belenyihog a ködbe,
lépést se megy előre.
Az esőben nem ázik,
hóesésben nem fázik,
jégen csúszik patája,
a verést is jól állja.
Nagy bumburnyák feje van,
látja, a cél merre van:
akkor megtáltosodik.
Eszik arany abrakot,
holdból való holnapot,
csillagokat álmodik.
