Gyakran hallani, ,,ez a gyerek olyan akaratos, amit a fejébe vesz, meg is teszi". Persze, a gyerek nem mindig akar nekünk, felnőtteknek tetsző dolgot, vagy egyszerűen csak nem azt akarja, amit mi elvárunk tőle. Ilyenkor általában következnek a megtorló intézkedések: ,,Nem kapsz...", ,,Nem mehetsz..." Sokszor talán nem figyelünk oda, vagy nem hisszük el, hogy pl. meg akar tanulni biciklizni, korcsolyázni, sakkozni stb., csak szeszélynek könyveljük el az esetet. Pedig az ő hozzájárulásával — pénzspórlás, otthoni segítségnyújtás cserében stb. — erősíthetnénk önbizalmát, akaraterejét.

Sok szülő éppen a feltétlenül engedelmes gyerekét dicséri, jutalmazza a makaccsal szemben, és aztán...

József engedelmes, szeretetreméltó gyerek volt, így gyermekkora felhőtlenül telt el. Évek múltán a pályaválasztásnál kezdődtek a problémák, ugyanis hiába kérdezték, mit akar tenni az életében, ő nem akart semmit. Végül a szülők unszolására asztalos lett. Jól is mentek a dolgok, amíg sorozattermékeket készítettek a gyárban, de aztán egy magánvállalkozóhoz került. Itt lassan mindenki kezdte megunni, hogy semmit sem tesz magától, mindenhez engedélyt kér, és másnak a véleményét. A nősülés sem jött össze úgy, mint másnak, mert nem tudott dönteni.

A munkahelyi elégedetlenségek miatt, és valami soha ki nem mondott vágyódás elfojtására inni kezdett. Idős szülei többször biztatták, kérték, hogy változzon meg, de őt csak sodorta tovább az élet. ,,Az a baj, hogy nincs akarata — sóhajtotta idős édesanyja —, pedig milyen szófogadó, ügyes gyermek volt!"

,,Nincs akarata lemondani a dohányzásról, pedig már levágták a lábujjait", ,,Nincs akarata lefogyni, pedig búskomor a kövérség miatt", ,,Nincs politikai akarat az egységes fellépéshez" — mind, mind az akarathiány mérföldkövei.

Ha a köztudatban az önálló vélemény, akarat, alkotókészség, cselekvő- és döntőképesség lesz a dicséretre érdemes, és ennek a fejlesztése lesz az egyének és közösségek célja — mint a nyugati társadalomban —, akkor majd sikerül felszámolnunk ismét egy ,,hiánybetegséget".