Eldugult átkötő csatorna
Komollón két sepsiszentgyörgyi férfi, apa és fia, Józsa Imre és János a ’89-es fordulat után megvásárolta a kollektív magtárát. Mezőgazdasági gépekre is szert tettek, s a gabonás területe mellé apránként odatoldottak annyi földet, hogy a jelenlegi birtoktest tizenhárom hektárt tesz ki. Emellé még területeket is béreltek, bérlik például az egy kilométer hosszúságú árvízvédelmi gátat, de más, magánkézben levő gyepet, legeltetésre alkalmas területet is.
A terület nagyságát tekintve együtt láthatnánk egy farmgazdálkodásra alkalmas térséget. A gazdaság arcélét elsősorban a természeti adottságok szabják meg, valamint a holtágakkal, ezek lefolyócsatornáival szabdalt terület, amely jogilag is más meg más tulajdoncsoportba tartoznak. A három, 5,60 hektár összterületű holtárok s az ezeket összekötő mesterséges lefolyók a ,,vizeseké", ezeket ettől a tulajdonostól a megyei Vadász és Sporthorgász Egyesület bérli 2012-ig érvényes szerződéssel.
A holtágak hasznosítását és karbantartását összekuszálják a tulajdonviszonyok. Gyakorlatilag mindhárom a folyó főágából kimetszett meander — patkó alakú régi mederszakasz — a Józsáék területébe ékelődik bele, akik a saját birtokukat körbekerítették, s a saját területükre nem engedik be a pecázókat. Emiatt gyakorlatilag a holtágak mintegy fele a saját felségterületükön található. Józsáék felől nézvést az lenne a megoldás, ha a birtokaikon belül eső holtágakat valakitől — szerintük bárkitől — bérbe vehetnék, vagy megvásárolhatnák. A helyzetet bonyolítja, hogy a holtágakat adminisztráló cég sem tudja, mit tegyen, mert az ilyenfajta helyzetek Bukarestben is tisztázatlanok. A Feketeügy szabályozása alkalmával ugyanis az új folyómedret olyan területeken alakították ki, s az árvízvédelmi gátat ezzel párhuzamosan olyan földeken vezették át, amelyek a kollektivizálás előtt magántulajdonban voltak, de az ősi folyómeder is gyakorlatilag az állam tulajdonában maradt. Évekkel ezelőtt lebegtettek egy olyan törvényesített megoldási lehetőséget, hogy a holtárkokat a helyi tanács adminisztrálásába helyezzék át, és helyben rendezzék ezeket az összekuszálódott birtokviszonyokat. Ez a megoldás tűnik a legésszerűbbnek, de alkalmazása — ki tudja, mi miatt — késik, az ezzel kapcsolatos kormányrendelet sem született meg. A Józsáék bérlési elképzelését azonban ez a rendezés sem tenné lehetővé, mert a vizek mostani bérlője, a horgászegyesület a maga által bérelt területet nem adhatja ki albérletbe. Így reményeik a bérbevevésre csak 2012 után lehetnek. Ennek a rendezetlen tulajdonosi és bérlői viszonynak viszont, mint mindig, az érintett környezet issza meg a levét. A horgászok nem használhatják a teljes vízfelületet, Józsáék borjú nagyságú komondorai puszta jelenlétükkel is megálljt parancsolnak a kerítés körül koslatóknak, csattogó szemfogaik félelmet keltenének még a farkasokban is. Ki minek issza meg a levét? Másrészt a holtárkok teljesen elvadultak, partjukon áthatolhatatlan bozót és kórós növényzet nőtt. A 3. számú meander kifolyóján a zsilip az Akácos alatt tönkrement, a kisebb pataknyi víz még valahogyan kioson az összetöredezett betoncsövön, de a töltés koronájának mély horpadásai jelzik, hogy alul valami nincs rendben. A kifolyó rendbetétele a ,,vizesek" feladata lenne, de a vízfelületek távlati hovatartozásának tisztázatlansága miatt valószínű, őket sem serkenti arra, hogy a kifolyó zsiliprendszerét felújítsák. Ennek halogatása miatt viszont, az előző szóképnél maradva, meglehet, hogy valamelyik nagyobb árvíz idején Komolló issza meg a levét, mert ha a gát elszakad, a települést elönti az ár. A gondozatlanság miatt az egyébként nagy természeti értékeket képviselő holtágak feltöltődnek, elhínárosodnak, s az egykori horgászparadicsom teljesen degradálódik. A Józsáék farmja sem megy sokra. A tavaly lehangolóan rossz évet zártak a korai szárazság miatt. Régi, dédelgetett elképzelésük szerint az egykori gabonás hatalmas épületét lovas panzióvá alakítanák át. A 2. és a 3. számú holtárok közötti több hektáros félsziget igen alkalmas lenne a környezetbe illő kempingházak, jurták, sátrak elhelyezésére. A lovaglás, kocsikázás, a gyermekek számára kiképzett játszóterek minden bizonnyal nagy vonzerőt jelentenének az érdeklődőknek. Ennek az elképzelésnek a megvalósításához már a ,,kellékek" is megvannak, a saját tulajdonban lévő zárt terület, sőt, már a Călăraşi mellől származó lovak és csikók, Brunó, Zseni és Igor is nyereg után nyerítenek a legelőn. A panzió létesítéséhez amíg a holtárkot, a létesítmény alapját nem bérelhetik, nem foghatnak hozzá, és a pályázatokon sem esélyesek. Józsa János a kedvenccel A komollói Józsa-farmon addig is a nálunk megszokott gazdálkodás folyik. Hat hektár területének öntözésére alkalmas aggregátoruk s az ehhez szükséges csőrendszer a rendelkezésükre áll. Huszonöt tehenet fejnek, húsz üszőjük és szép szopós borjuk is van. Géppel fejnek, s a kifejt tejet, régi-régi hagyományokhoz visszakapcsolva, amikor városra a tejet faluról szegődték be, maguk szállítják házhoz a sepsiszentgyörgyi Fenyves utcába. Gépparkjuk régi gépekből áll ugyan, de vannak traktoraik, arató-cséplő gépjük, kaszálógépek, ekék, tárcsák, silózók, minden, ami kell. Legelőiken villanypásztor és a kutyák őrzik-terelik az állatokat. A lovas panzió kialakításának reményében hozzáláttak bizonyos mederszakaszok és az átkötő árkok kitakarításához. Maga a farm rendezetlen, jelenlegi állapotában nem sok reményt keltő, de elképzelhető, hogy ha álmaik szárba szökkennének, nagy tempójú átalakításokba kezdhetnének, s megszűnne a most ellentéteket, ellenségeskedést és irigységet szülő állapot a horgászok és a farmtulajdonosok, a falu és a farm, a szomszédos földtulajdonosok és Józsáék között. Az idő elvárásai Józsa János egyébként szakmailag is igazodik az új idők elvárásaihoz, az illyefalvi LAM Alapítványnál a harmadik diplomáját szerzi. Az állattenyésztési és növénytermesztési oklevél mellé az agroturisztikai szakma ismeretének tanúsítványát is. A városi fiatalember — nagymamájánál, Komollón gyermekeskedett — romantikus alkat, az állatok — kutyák, lovak — nevéből is kiolvasható ez. Vadnyugati ifjúsági olvasmányok, filmek inspirálják ezeket, vannak személyes kapcsolatai is, s cowboykalapja is ennek az érdeklődésnek a jelképe. A komollói Józsa-farm majdnem két évtizedes históriájából tulajdonképpen az a zűrzavar és bizonytalanság olvasható ki, amely a hazai viszonyokra jellemző, s amely annyi kellemetlenséget, folytonos vergődést, gazdasági toporgást vagy visszaesést eredményez. Erre szakminisztériumi szinten is fel kellene figyelni, mert lenn, a holtárkok környékén apránként elhalnak a parton lévők elképzelései is. Mindannyiunk érdeke lenne, hogy a tulajdon- és bérleti viszonyok úgy rendeződjenek, hogy ez a természeti érték ne menjen veszendőbe, ne degradálódjék, s a farmtulajdonos, a falu, a horgászok, a kirándulók örömüket és egészségüket lelhessék benne, s a konyhára is kerüljön ez-az. Az uzoni és rétyi polgármesternek, dr. Ráduly Jánosnak és Dálnoki Lajosnak is vannak elképzelései a térség vizenyős területeinek összehangolt fejlesztésére. Üdvös lenne, ha e terveket össze lehetne hangolni, és egymást kiegészítő, felerősítő rendbe lehetne fogni. Komolló mellett kuporog a mennykő — tartja egy régi mondás. Sajnos, ott kuporog a rendezetlenség is. Józsa János az Olt székföldi és erdővidéki holtárkainak állapotát elemző riportunk után keresett meg, hogy a fekete üggyé romlott Feketeügy melletti meanderek helyzete se essen ki a képből.
