N. KÁNYÁDI MIHÁLY, Szentivánlaborfalva. Az Európai Unió a volt szocialista országoknak és főleg Romániának gazdasági szempontból többet ártott, mint használt. Az új, demokratikus vadkapitalista rendszerben a privatizáció végrehajtása után – amivel tönkretették az országot – sok becsületes és szorgalmas ember kénytelen volt magánvállalkozásba kezdeni.
Talán a hozzá nem értés, a hiányos tájékozottság, de legfőképpen a helytelen állami vezetés, a külföldi áruk nyakló nélküli behozatala miatt ezek a kis és közepes cégek nagy nehézségekkel küszködnek, sorra csődöt mondnak, bebuknak. Sokan hitelből indultak, és mivel a termelés vagy szolgáltatás nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, sok esetben kilátástalanul eladósodtak. Szomorú arról értesülni, hogy a tönkrement vállalkozók tartozásait vagyontárgyak, gépek, felszerelések, gépkocsik, de földek és lakások lefoglalásával és árverésével próbálják behajtani. A Háromszékben olykor hosszú hirdetések jelennek meg ezekről a dobra vert életekről, és „ki tudja, merre” veszik az irányt a minden nélkül maradt emberek? Valami nagyon nem működik nálunk. Az ellopott állami vagyont azonban továbbra is herdálják. Vajon meddig?
BOCZ KLÁRA, Sepsiszentgyörgy. Gyomorforgató eseményekről értesülünk nap mint nap a tévé adásaiból: lopás, ölés, csalás, természeti csapás, és sorolhatnánk még, mert hosszú a lista. Még a kisemberek lopásai nem is meglepőek, mert pénz nincs, de enni mindennap kell. Igaz, ez nem ok arra, hogy valaki lopjon, de a miniszter urak, önkormányzati vezetők, szenátorok még rá sincsenek szorulva – mégis úgy sorakoznak a börtönben, mint a katonák a kaszárnyában. Ha így haladunk, külön börtönöket kell építeni nekik igényük szerinti fürdőszobával, különszobával, laptoppal és egyéb kényelmi berendezésekkel. Csakhogy az a baj, hogy nem nyaralni küldik önöket Dubajba, hanem bűnhődni azért, amit elkövettek. Önök loptak, s a nép fizet önök helyett: gyermekek, nyugdíjasok, kis jövedelmű családos emberek, akiknek jól jött volna a sokmilliós, esetleg milliárdos sikkasztásból egy rendes fizetés – legalább évente egyszer. Nem bezárni kellene azokat, akik miatt így állunk, hanem a nép kezére adni. Szerintem nincs még egy ilyen ország az EU-ban, ahol a társadalom vezetői sorban állnak az ország börtönei kapujában. Szégyen, uraim, de ilyen ez a Nagy Románia!