Harmincöt éve, 1980. április 20-án hunyt el Borbáth Károly történetkutató. Vargyason született 1931. január 13-án tehetős székely földműves család második gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, 1942-től a székelykeresztúri unitárius gimnázium tanulója, ott érettségizett 1950-ben.
A Bolyai Tudományegyetemre felvételizett sikerrel, de a második évtől már a Victor Babeş Tudományegyetemre iratkozott át, amelyet 1954-ben kiváló eredménnyel fejezett be. Jutalomként számos tehetséges társával együtt Leningrádban folytathatta tanulmányait, a középkor története érdekelte, kandidátusi értekezését a székely faluközösségekről írta. Ottléte alatt a Szovjetunió számos tartományába eljutott, foglalkoztatta a magyar őshaza kérdése, az itt élő rokonnépek, 1955 nyarán két hónapot Közép-Ázsiában töltött.
1958-ban az akkor még önálló Bolyai Tudományegyetem adjunktusa lett, de kiváló szaktudása és lelkiismeretes pedagógiai tevékenysége ellenére l968-ban Nagyenyedre helyezték, a Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs Könyvtárának igazgatói tisztségével bízták meg. Népszerűsége és következetes igazságszeretete miatt itt sem maradhatott sokáig, 1973-ban a torockószentgyörgyi általános iskola történelemtanárának nevezték ki, de már a következő évtől szülőfaluja növendékeinek oktathatta a történelmet.
1979-től a székelyudvarhelyi múzeumnál ajánlottak fel könyvtárosi állást, de ezt már nem foglalhatta el. A folyamatos zaklatások, a hányatott életmód tragikus hirtelenséggel törte derékba e páratlan életpályát, 1980. április 20-án gyanús körülmények között hunyt el szülőfalujában.
Emlékét a vargyasi temetőben és a székelykeresztúri unitárius gimnázium udvarán díszes kopjafa őrzi, a vargyasi iskola előtt mellszobor, Petrovits István alkotása. Hagyatéka sajnálatos módon elkallódott, néhány időszakos kiadvány és iskolai évkönyv Fodor S. Sándor egykori vargyasi tanár jóvoltából a székelykeresztúri múzeumba került. Páratlanul értékes magánkönyvtárat és kéziratos levéltári anyagot gyűjtött össze, kiadatlan kéziratainak sorsa jórészt ugyancsak ismeretlen. Megjelent dolgozatainak jegyzékét, a róla írt megemlékezéseket Szécsi Antal, egykori kollégája és igazgatója a 2008-ban megjelent Maga-felejtő sorsunk halk tudója című monográfiájában tette közzé.
„Következetesen kitartott a magyar nemzeti történetírás mellett, kompromisszumokat nem volt hajlandó tenni ebben. És ez alapvető jellemvonása volt az Ő történészi magatartásának. Emléke ezért is kegyeletes a magyar történészi szakma számára.” – írta róla Egyed Ákos akadémikus.
(Székelykeresztúr város honlapjáról)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
