Orbán Balázsra, az utókor által a legnagyobb székelynek nevezett néprajzi gyűjtőre, akadémikusra, íróra emlékeztek halálának 125. évfordulóján szombaton és vasárnap Székelyudvarhelyen, Székelylengyelfalván és Szejkefürdőn.
Orbán Balázs 1829. február 3-án született Lengyelfalván. A székelyudvarhelyi református kollégiumban tanult, de az utolsó két osztályt már nem végezte el, mert szüleivel 1846-ban Konstantinápolyba költözött. Még húszéves sem volt, amikor beutazta a Közel-Keletet: bejárta Egyiptomot, Palesztinát, Kis-Ázsiát, Görögországot és Törökországot. Tapasztalatait később, 1861-ben megjelent Utazás Keleten című könyvében foglalta össze.
Athénban értesült a magyar szabadságharc kirobbanásáról, Konstantinápolyban saját pénzén 150 fős szabadcsapatot szervezett, de mire elérték az Al-Dunát, Világosnál megtörtént a fegyverletétel. Az osztrákok kikérési kérelme elől 1852-ben Londonba menekült, minden idejét a British Múzeum könyvtárában töltötte. Két év múlva átköltözött Jersey, majd Guernsey szigetére, ahol szoros barátságot kötött Victor Hugóval, az ő fiaitól tanulta meg a fényképezést, így vált később a fotografálás egyik hazai úttörőjévé. 1855-ben utazott vissza szüleihez Konstantinápolyba, majd 1859 végén – kihasználva a politikai enyhülést – hazatért szülőföldjére. 1861-től hivatalt vállalt, Udvarhelyszék ideiglenes főjegyzője, 1867-től Kolozsvár főjegyzője volt, majd visszavonult, és 1868-tól Pesten élt.
Hazatérése után döbbent rá arra, hogy szülőföldjét, népét az ország lakosainak zöme nem ismeri. Hatalmas munkába kezdett. 1862–1868 között gyalog, szekéren, lóháton bejárta a Székelyföldet, több mint ötszáz településen fordult meg. Leírta, amit látott, hallott, tapasztalt, amit régi írásokban fellelhetett. Így készült el hat év alatt fő műve, A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból, amely hat nagyformátumú kötetben hat év alatt jelent meg. Hatalmas és pontos anyaggyűjtése, a régi épületek, szobrok, írásos emlékek, ötvös- és textilmunkák, szokások, földrajzi és személynevek, visszaemlékezések leírása nélkülözhetetlen, gyakran egyedüli forrása a néprajznak és a történettudománynak. Újabb tízéves munkával írta meg Torda város és környéke című könyvét, amely 1889-ben jelent meg.
1871-ben a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1887-ben választotta levelező tagjává. A következő évben jelent meg A székelyek származásáról és intézményeiről című könyve. Évekig gyűjtött vagyonát a székelykeresztúri unitárius gimnáziumnak adományozta.1890. április 19-én Budapesten hunyt el. Sírjához az egykori családi birtokon, Szejkefürdőn hét székely kapun át vezet az út, két kopjafa díszíti. (MTI)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
