A huszonnegyedik Szent György Napok tegnap esti nyitókoncertjén, a zsúfolásig megtelt Krisztus Király-templomban Antal Árpád polgármester hangsúlyozta, bár sokat változtattak a városnapok eddigi forgatókönyvén, bízik abban, az idei rendezvénysorozat vonzó és szerethető lesz, és arra kérte a szentgyörgyieket, ötleteikkel, javaslataikkal járuljanak hozzá ahhoz a folyamathoz, amelyet Sepsiszentgyörgy más székelyföldi önkormányzatokkal közösen indított az Európa kulturális fővárosa cím elnyeréséért.
Az Ecou Ifjúsági Egyesület és a városnapok rendezői által megálmodott nyitókoncert kezdetén Dávid György házigazda plébános azt kívánta a Szent György Napok szervezőinek és résztvevőinek, hogy mindannyiuk lelkét töltse el öröm, béke és hálaadás, mert bátrak azok, akik méltó módon mernek ünnepelni. És amint a rendkívüli hangverseny alatt kiderült, az előrevetített bizalmat a fellépők sokszorosan meghálálták. Hiszen nem csupán a semmivel össze nem téveszthető, az acapellaéneklés legmagasabb színvonalát hozó Madrigál-hangzás, hanem a mintegy kétszáz gyermek éneke is betöltötte a közönség szívét-lelkét a köszöntőbeszédeket követő nyitókoncerten.
Mintegy bevezetőként a Lőfi Gellért által vezetett Campanella gyermekkórus és a Szerenád zenekar első akkordjai jelképesen is a csillagok üzenetét hozták, majd a különböző korokban komponált miserészletek a lelki emelkedettséget teremtették meg. Hogy aztán Anna Ungureanu rendkívül szuggesztív karmesteri mozdulataira felröppenjen a Madrigál-hangzás. Hogy átvezessen zenei korokon, lelki és szellemi kalandozásra invitálva a hallgatóságot. Nem hiányozhatott néhány jól ismert, ám a Madrigál sajátos előadásában mindig elbűvölő preklasszikus, illetve romantikus mű, ám a koncert gerincét az alapító karmester bizánci „hangvirágai” jelentették. S nem volt ismeretlen a közönség számára a két román népdalfeldolgozás sem, hogy aztán Kodály Zoltán Esti dala sokaknak könnyet csaljon a szemébe. A szűnni nem akaró taps után a kórusnak még volt ereje a litván Vytautas Miškinis két huszadik századi darabjára, sőt, a ráadásra is.
S mi lehetett méltóbb egy ilyen koncerthez, mint az oltárlépcsőket ellepő kétszáz diák, a város általános iskoláinak egyesített kórusa, akik Anna Ungureanu kezei alatt a kulturált gyermeki hang örömével töltötték meg a közönség szívét-lelkét.
Fekete Réka, Ferencz Csaba