Nem tudom, színművésznél hogyan működik a szerepmegjelenítés: beleélés vagy csak eljátszás, önmaga hozzáadása vagy gesztikulálás rendezői utasításra? Tény, hogy a Gardénia nehéz feladat elé állítja a négy szereplőt, hiszen Elzbieta Chovaniec olyan női sorsokat írt meg drámájában, melyek nem hétköznapiak. Pontosabban a három anya, négy lány egymás közti viszonya a kirívó, a színházon kívüli életben nehezen elképzelhető.
Egyenként mindannyiuk sorsa ismerős lehet akár regényekből, akár családi történetekből: az egyes számú nő vagy dédnagymama (Tokai Andrea) zsidó családnak örökbe adott gyerek, jó nevelés, lehetőség kitörni a szegénységből, de közbejön a háború, férjhez megy, az ellenállásnál elterelő műveleteket hajt végre, azaz náci tisztek ágyasává válik, valamelyiküktől gyereke születik, férje elhagyja, ő meg gyerekét dobja el magától, alkoholistává válik. Az átok rátelepszik a családra. Kettes számú nő, vagy nagymama (Borbély B. Emília) sorsa kisgyerekként a nélkülözés, felnőttként a gürcölés, a szovjet vakcinától nyomorékká váló lánya gyógyításáért seftelésbe fog, élete értelmévé kizárólag a pénzhajszolás válik. A családi átkot hurcolja tovább. Hármas számú nő vagy anya (Lőrincz Rita) a pénzben dúskáló, de szeretetben hiányt szenvedő lányként a lázadást választja, szórja anyja pénzét, iskolakerülővé válik, dorbézol, lefizet egy fiút, hogy gyereket csináljon neki, aztán anyaként is egyik orgia a másik után, állandó részegségben él, lányával nem törődik. Viszi tovább az átkot, kísérletet sem tesz megszakítására. Talán a negyedik számú nő vagy lány (Tar Mónika) lehet az, aki lerázza az átkot, hűvös, tárgyilagos nővé érve szakít szülővárosával, ekként is megpróbálva hátrahagyni múltját, saját lábán igyekszik megállni, párkapcsolatában nem tartja fontosnak a házasságot – de a múlt, bármennyire is próbál menekülni előle, utánanyúl. Anyja, nagyanyja tervezi az esküvőt, melynek muszáj megtörténnie, hiszen családi hagyomány a gardéniás menyasszonyi csokor...
A történet a négy nemzedék asszonyainak monológjaiból és egymásnak feszülései váltakozásából alakul ki, ezek során kellene kiderülnie, egyikőjük sem érti meg a másikat, mindannyian saját igazuk elvakult védelmezői. A családi átok így hát nemcsak az egyedeket sújtja, de a mindenik lány utálja az anyját és mindenik anya a lányát tünete tragédiájához vezet. Csakhogy ezt igen nehéz hitelesen visszaadni, a temesváriak előadásában nem is mindig sikerül. Főként, hogy olykor a feszültség elillan a levegőben, egy lanyha gesztus, egy szenvtelen mondat megtöri az előadás ívét. Pedig precízen megkomponált produkció, a különböző korokat megidéző zenei betétek, a kissé zsúfolt, de tagoltságával nagyon is jól kihasználható játéktér is a sikernek alárendelt, mégis: egészében valamiért nem működik. Talán, mert túl nyomasztó a nézőnek beleélnie magát?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
