A sepsiszentgyörgyi vendéglátók szövetsége (SVESZ) is részt vett két szentivánlaborfalvi sütőasszonnyal, Török Irénnel és Török Klementinával, hagyományos alapanyagból, hagyományosan készített pityókás házikenyérrel és kürtőskaláccsal. A kiállítás kezdetétől nyilvánvaló volt, hogy a székely asszonyok termékei nem sorolhatóak egy súlycsoportba a többi résztvevőével. A verseny több műfajban (cukrász, pék stb.), konyhaművészeti vetélkedővel párhuzamosan folyt, a háromszékiek ettől elütő, pontosabban különálló és mindenképp archaikus színfoltot jelentettek e modern, művésziesen ,,trendi" rendezvényen. Egyediek voltak a maguk egyszerűségében mind a termékek kiállítási stílusában (kaszásoknak, szendvicsnek, úrvacsoraosztásnak, zsíros kenyérnek való szeletelve-tálalva), mind viseletükben a modern, mondhatni, hűvösen teljesítményorientált professzionalizmus dzsungelében. Ezért is élményszámba ment a népes és kiváló szakemberekből álló zsűri filmbe illő módszerváltása elbíráláskor: miután szakszerűen végigpontozták az egyébként rendkívül munka- és időigényes kulináris remekműveket, háromszéki asszonyaink standjánál egyszerűen hónuk alá csapták bírói lapjaikat, és két kézzel nekiláttak kóstolgatni, sőt, enni! Asszonyaink alig győzték az utángyártást... A kis csapat végül aranyérmes oklevelet kapott, számtalan meleg hangú elismerést, no meg a különféle felkérések özönét. Hát így talált egymásra művészet és hagyomány az idei budapesti gasztronómiai kiállításon.

Kelemen Alpár, Szentivánlaborfalva