Huszonöt évig tartó vita után tegnap megnyitották Münchenben a város náci múltját bemutató múzeumot és dokumentációs központot. Németországban sokáig tartott a náci múlt feldolgozása, Münchenben pedig különösen sokáig, ami azzal magyarázható, hogy „München valamennyi városnál mélyebben keveredett bele a nemzetiszocializmusba” – mondta a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádiónak az intézmény alapító igazgatója, Winfried Nerdinger, rámutatva arra, hogy Adolf Hitler és pártja, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) a bajor fővárosban vált meghatározó politikai erővé a helyi polgárság egy részének támogatásával.
Az új intézmény nem emlékhely, és célja nem az áldozatok előtti tisztelgés. A dokumentációs központ a náci rendszer működtetőivel, a bűnök elkövetőivel foglalkozik, és mindenekelőtt azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen társadalmi körülmények vezettek a diktatúra kialakulásához. Állandó kiállításán egyetlen eredeti tárgy sem lesz, amely a náci rendszer terméke – például egyenruha vagy zászló –, hogy elkerüljék a nemzetiszocializmus „esztétizálását”.
A Nemzetszocializmus Müncheni Dokumentációs Központjában (NS – Dokumentationszentrum München) München náci korszaka és a müncheni nácik tevékenysége mellett a múlt feldolgozásának folyamatát is bemutatják, és foglalkoznak a kortárs szélsőjobboldali áramlatokkal.
Az intézmény profilja így hasonló, mint A terror topográfiája (Topographie des Terrors) nevű berlini dokumentációs, kiállítási és kutatási központé, amely a náci állambiztonsági szolgálat, a Gestapo egykori központi irodaépületének helyén – részben romjain – épült.
Az új müncheni központ is történelmi helyen áll, az NSDAP egykori székházának telkén. Az épület elüt a környezettől, a szögletes, aszimmetrikus fehér betontömb a szűk fekete ablaknyílásaival éles ellentétben áll a tőszomszédságában elhelyezkedő épületekkel, amelyek közül több a náci korszakban épült, mint például az úgynevezett Führerbau (a vezér, vagyis Hitler épülete, irodaháza), amelyben 1938-ban megkötötték a Csehszlovákia feldarabolásáról rendelkező müncheni egyezményt. Ez szándékosan alakult így, az intézmény az építészet eszközeivel is állást foglal a nácizmussal szemben, és „zavarni” akarja környezetét – mondta Winfried Nerdinger.
A négyemeletes épületben ezer négyzetméter az állandó és az időszaki kiállításoké. Az intézmény célja a tájékoztatás, a felvilágosítás és a párbeszéd, ezért az épületben könyvtár is működik, egy oktatási központ szemináriumi termekkel és egy nagyteremmel, amelyben előadásokat, konferenciákat, filmvetítéseket lehet tartani. A beruházás 28,2 millió euróba került, a finanszírozást egyenlő arányban vállalta a müncheni önkormányzat, a bajor állam és a szövetségi kormány. Az intézmény ügyét civil szerveződések karolták fel, de a politika szintjén sokszor akadályokba ütközött megvalósítása. Működése megkezdésének tervezett időpontját négyszer kellett módosítani. A dokumentációs központot végül huszonöt évig tartó vita után avatták fel, éppen München felszabadításának 70. évfordulóján.
„Az új intézmény évtizedek óta tátongó űrt tölt be, és azt mutatja, hogy München vállalja a szembenézést múltjával” – mondta a tegnapi megnyitón Dieter Reiter, a bajor főváros főpolgármestere. Az ünnepségen részt vett többek között Horst Seehofer bajor miniszterelnök és a szövetségi kormány kulturális államminisztere, Monika Grütters, számos holokauszt-túlélő és veteránok az amerikai hadsereg Münchent felszabadító csapataiból.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
