Tavaly a Balaton-melléki nyaralóhelyeket oly mértékben lepték el a vérszívó szúnyogok, hogy lehetetlen volt estefelé kimenni a parti szórakozóhelyekre. Hiába szórták repülőről a rovarölő szereket, alig használt valamit. Naponta újabb és újabb nemzedékek keltek szárnyra a nagy esőzések után elszigetelten és tartósan megmaradt belvizekről, pocsolyákból. Ha szellőztetésre az ablakokat az esti hűvösebb légáramlat miatt kitárták, seregesen lepte el a lakásokat e vérszomjas had.
Megyénk folyó- és állóvizekben szintén gazdag. Kevés az olyan nyár, hogy a Feketeügy- és Olt menti mezőket ne borítaná el ideig-óráig pangó víz. A szúnyogok családjának (Culicidae) valamennyi faja a petétől a lárva- és bábállapoton át igényli a vizes élőhelyet. De nem csupán a vizek mente „termel” fölös mennyiségben szúnyogot, hanem az öntözővizet tároló hordók, a városi panelházak pincéi, melyek a talajvíz vagy a hibás csőrendszer miatt új meg új nemzedékek élőhelyei.
Évtizedekkel ezelőtt a feletteseimtől kaptam külön feladatként Sepsiszentgyörgyön a Csíki negyedben a vizes pincékből kiszabaduló, az egész várost megtöltő szúnyogáradat elleni védekezés kimódolását. Nem kevés elszánással és szúrással gyűjtöttem be a fejlődés valamennyi stádiumából példányokat, elsősorban meghatározásuk és fejlődési ciklusuk megismeréséért. Történetesen akkor a gyűrűs szúnyog (Theobaldia annulata) volt a leggyakoribb, ami persze nem zárta ki más igen „rámenős” fajok, mint a gyötrő szúnyog (Aedes vexans) vagy a Culex fajok (C. pipiens – dalos szúnyog, C. modestus – foltos szúnyog) lehetséges előfordulását.
Minthogy valamennyi faj fejlődési ciklusa nagyjából hasonló, az egyik legfájdalmasabban „csípő” szúnyogról, a gyötrő szúnyogról írunk. Ez a faj már március végén megjelenik és november közepéig – az időjárás függvényében – több nemzedékkel jelentkezik. Peteként telel át, a négy lárvaállapot és az 5–14 nap után megjelenő báb pocsolyákban, állóvizekben apró növényi és állati eredetű táplálékot (detritus) fogyaszt. Levegőből lélegzik, s ha táplálkozni le is merül a lárva vagy a báb, kígyózó mozdulatokkal fellöki magát, s levegőt vesz a kiemelkedő légcsövével. A báb háta 2–7 nap után hosszanti irányban felreped, és kiszabadul a nemző. S miután szárnyát megszárította, már készülhet a faj nősténye a vérszívásra, amely fehérjetáplálékát jelenti petézés előtt. Nem mindenkit „szeret” egyformán. Felméréseket végeztek, s megállapították, hogy a 01-es vércsoportú ember, az izzadó, meleg test és a szén-dioxid-kibocsátás vonzza a szúnyogot. A rövid életű hím nem szív vért, virágnektárral táplálkozik. A mi éghajlati körülményeink között nem él meg a betegséget (malária, sárgaláz) terjesztő Anopheles és más trópusi faj. Az utóbbi évek „problémaszúnyogja” viszont egy törpeszúnyog faj (Culicoides imicola), amely a patás állatok kéknyelv-betegségét terjeszti.
A legeredményesebb védekezés a szúnyogok ellen a pangó és pincevizek felszámolása. A vegyszeres védekezés repülőről (városunkban is volt és bizonyára lesz ilyen) amellett, hogy szennyezi levegőnket, nem hoz teljes eredményt. Árulnak hangcsapdákat is, amely megzavarja a szúnyogok tájékozódását. Jónak bizonyult lakásunkban.
