Készíthetünk drága szőttesből újat, de ha pénztárcánkból erre nem futja, varrhatunk posztószövetből hasonlót, zsinórozás helyett pedig díszíthetjük a zsebet, a zeke ujját egyszerű betéttel – ezekre a megoldásokra hívta fel a figyelmet a városnapokon Simó Júlia a kézművesvásárban berendezett népviseleti minikiállításán.
Alkalomhoz, korosztályhoz, anyagi lehetőségekhez illő gyergyói, kászoni, csíki, sepsiszéki, vajdaszentiványi és cigány női és férfi népi viseleten bizonyította az alkotó, hogy a régiből is újat lehet teremteni. Fontos, hogy az egyes darabok összeillőek legyenek, aki viseli, jól érezze magát benne. Simó Júlia szerint nem csorbul a székely ruha, ha az idősebb asszonyok fehér kötény helyett feketét kötnek a szoknyára, úgy véli, a barna színű viseletdarabok is alkalmasak ennek a korosztálynak. Arra is példát mutatott, hogy a férfi mellény zsebdísze miként helyettesíti a zsinórozást, ha erre nincs lehetőség, a női mellény hátát hogy lehet újjávarázsolni, ha az kopott, szakadozott, a zöld posztószövet szoknya, ha elég bőséges anyagból készült, éppúgy hull alá, mint a szőttes.
Simó Júlia szerint „népviseletünk alkalmas arra, hogy a XXI. században is hordjuk, ne csak színpadon és nemzeti ünnepeinken, a hétköznapokon is figyelmeztetnek, ne felejtsük el, kik vagyunk”.