Felületes szemlélőként úgy tűnhet, cseberből vederbe került mind a királyi Magyarország, mind Erdély a török 1686–1690 közti kiűzetése és a Habsburg dinasztia berendezkedése folytán. Gebei Sándor, az egri Eszterházy Károly Főiskola oktatója sepsiszentgyörgyi előadása ellentmondani látszik ennek az elméletnek, és annak is, hogy a török uralom fennmaradása jobb lett volna a magyarság számára.
Igen kevesen voltak kíváncsiak A Kárpát-medence népei rendezvénysorozat legutóbbi, a Székely Nemzeti Múzeumban elhangzott, A török kiűzése és Magyarország beilleszkedése a Habsburg Monarchiába című előadására. Igencsak zavaros, eseményekben gazdag korszakról lévén szó, az előadó, aki nem mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia doktora, tömény mondandóval érkezett Sepsiszentgyörgyre. A jelenlévők ennek ellenére érezhették: a közel két óra bizony kevés arra, hogy érdemben átláthatóvá váljék az a mintegy negyedszázad, amely során a Habsburg-uralkodóház gyakorlatilag átvette az uralmat Magyarország, majd Erdély felett.
Gebei Sándor ugyanis nem csak a közismert tényekre hagyatkozott, hiszen a hadtörténet igen alaposan feldolgozta a Katolikus Liga nevével fémjelzett fegyveres eseményeket: Bécs 1683-as török ostromától Buda (1686), majd Nándorfehérvár felszabadításáig (1688) és az 1699-ben megkötött karlócai békéig, amely gyakorlatilag jó ideig lezárta a Magyarországért és Erdélyért folytatott harcot a törökök és a Habsburgok között. A bonyolult, sokrétű folyamat megértéséhez ugyanis elengedhetetlen ismerni azokat a politikai, gazdasági háttérdöntéseket, amelyek a hadi eseményekkel párhuzamosan zajlottak. Ide tartoznak Lipót császár – aki mellesleg Bécs ostroma során Linzben várta a végkifejletet – machinációi, közülük magyar szempontból legjelentősebb a nemesi rendekkel kötött egyezsége, mely révén olyan előjogok szűntek meg, mint például a királyválasztáshoz való jog. De ugyanitt említhető I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem, Teleki Mihály erdélyi kancellár, főgenerális, illetve Thököly Imre kuruc hadvezér szerepe, pártválasztásuk a XVII. század végi események során, valamint II. Rákóczi Ferenc szabadságharca és annak következményei. Utóbbi kapcsán Gebei Sándor előadásának egyik talán legfontosabb üzenete is megfogalmazódott: különbséget kell tenni szabadságharc és függetlenségi háború között. Utóbbiról ugyanis a XVII–XVIII. század fordulóján szó sem volt, hiszen a Magyar Királyság tulajdonképpen szuverén államként létezett (az uralkodó személye ebben az esetben nem meghatározó), úgynevezett belső önállósággal rendelkezett, és a Habsburg-ellenes szervezkedések nem feltétlenül az elszakadásról szóltak, hanem a belső viszonyok átalakításáról – elsősorban a nemesi rendek szempontjából. Ugyanez Erdély esetében valamelyest bonyolultabb, hiszen a karlócai béke a fejedelemség végét és a viszonylagos önállóság elvesztését vetítette előre, amely az 1711-es szatmári békével be is teljesült.
Alapos „felszabadítás”
Kétségtelen, hogy teljesen új korszak vette kezdetét 1690-ben Magyarországon és Erdélyben (a második Mohácsnak mondott, Nagyharsánynál lezajlott csatát követően), de Gebei Sándor arra is rámutatott, hogy a Habsburgok mennyire nem bízták mindezt a véletlenre. A hadi eseményekkel párhuzamosan ugyanis komoly munka folyt, Kollonich Lipót magyarellenes esztergomi érsek kezdeményezésére született meg A Magyar Királyság berendezése (Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn) című tervezet, melynek végül csak pár előírását alkalmazták, de amely utat nyitott a törökénél jóval súlyosabb adózási rendszer bevezetéséhez. Kollonich nevéhez fűződik ugyanakkor a „Magyarország megnémetesítése és nem elnémetesítése” elképzelés, amely később, a törökök visszavonulását követően kialakult elnéptelenedés miatt több területen – így a Temesközben – meg is valósult német telepesek három rendben történő beköltöztetése révén.
A szóban forgó időszak ugyanakkor nem mutatható be a vallási ellentétek ismertetése nélkül, Gebei Sándornak éppen Kollonich személyisége révén sikerült igen szemléletesen rámutatni a kor Európájára jellemző protestáns-katolikus ellentétre, mely részben a magyarországi eseményekre is rányomta bélyegét.
Zárásként pedig egy sokat vitatott kérdést is megválaszolt az előadó, aki szerint nem lehet nemzetiségi alapon kezelni a XVII–XVIII. századi eseményeket, hiszen a Balkán példája nagyon jól illusztrálja, hová vezetett volna a török uralom fennmaradása Magyarországon, míg a Habsburg monarchiába való betagolódás, minden visszássága ellenére – hiszen felszabadításról beszélni azért túlzás – a Nyugat felé történő elmozdulást hozta. Az erőszakos katolikus fellépés, az ellenreformáció pedig nem lehet elegendő ellenérv ebben a kérdésben, amint a magyar nemzet eltiprásának szándéka sem kezelhető egyértelmű tényként.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
