Kicsengetik a gyereket az óvodában a kicsi csoportból, ki a közép- és a nagy csoportból. Újabb és újabb lehetőség az ünneplésre, mulatásra. Még az elsőáldozás és a konfirmáció szakítja meg a kicsengetések sorát. Legtöbb gyereknek ez a két alkalom, amikor templomba megy. No és a már említett keresztelő, ahová viszik. Kicsengetik negyedik osztályból, ki nyolcadikból. Ezek csak olyan kisebb kicsengetések, mérsékelt költségvetéssel, ajándékokkal. De aztán jön az igazi nagy, az érettségi. Az már igen! Belekerül vagy kétezer új lejbe. Akkora lakodalmat csapnak, mint egy esküvőn. A pénz nem számít, csak legyen. Ha sikeresen érettségizett a gyerek, akkor jönnek a felsőbb iskolák. Hol van már a felvételi? Csak be kell iratkozni. Egy diák többet is elvégez. Aztán kijönnek a felsőbb iskolákból a jobbnál jobban felkészült gyerekek. Újabb kicsengetések, újabb ünneplések.

Minél kisebb jelentőségű az esemény, annál nagyobb feneket kell neki kerekíteni, hogy emlékezetes maradjon. De ha jön egy igazi megmérettetés, akkor már van némi gond. A Renault cég háromszáz mérnököt alkalmazott egy tervezőközpontba. Minden tíz jelentkezőből egyet vettek fel. Fele azért esett ki, mert alapfokon sem beszélték a francia vagy angol nyelvet. No, de akinek nem sikerül itthon, az még mindig mehet egzisztenciát megalapozni — epret szedni — Spanyolországba vagy Németországba, kapálni Magyarországra, vagy vendéglőben mosogatni Olaszországba. Mint egy volt fogarasi hazánkfia, aki egy vendéglőben dolgozott, s miután balesetet szenvedett és meghalt, a főnök kitette a szemétbe. No de vannak sokan, akik jól keresnek, és hazajönnek családot alapítani. Aki meg itthon marad, az ünnepel rendületlenül. Jöhet a nősülés vagy férjhezmenetel. Újabb templomlátogatás, újabb lakodalom. De meg lehetne ünnepelni a válást és annak évfordulóit is. Sokszor az is van annyira emlékezetes és örömteli, mint a házasságkötés. Ezután meg kezdődik minden elölről: születés, keresztelő… De bejönnek még a találkozók. Az óvodai, iskolai, egyetemi kollégákkal. Kezdetben kerekebb évfordulók, aztán évente. Mivel az ember saját magán nem veszi észre, hogy mennyire száll el felette az idő, ezt jól lemérheti rég nem látott ismerősein. Mikor tízéves érettségi találkozónk volt, akkor a melletünk levő teremben egy másik csoport a húszévest ünnepelte. Hitetlenkedve és kétkedve szörnyülködtünk, hogy vajon mi is így fogunk-e kinézni még tíz év múlva? A nők még hagyján, mert ott van a sok festék, rúzs, krém, meg egyéb renoválószer. Évente a nők bőre átlagban 2,3 kilogramm mérgező anyagot szív fel az ilyen kencékből. De hát, ha fiatalok akarnak maradni, akkor semmi sem drága, még az egészség sem.