Úgyis túlnépesedett a világ, ezért a notórius szemetelőket erre a kontinensnyi dombra kellene költöztetni, ahol – mint kakasok a trágyadombon – vígan kapirgálhatnának és vidáman megélhetnének a hulladékon, mert csak Európában évente – egyes becslések szerint – 89 millió tonna élelmiszert dobnak ki. Nagyon sokat szemetelünk ezen a Földön. Nekem is úgy tűnik, hogy a kapun sokkal kevesebb mindent hordok be, mint ami kikerül a kukába.
Volt szerencsém Német­ország­ban bezárt szeméthegyen járni, amit különféle pályázatokon szerzett pénzből tettek természetbaráttá. A hegynyi szemétdombra 350 lépcső vezet fel, és utána még egy kikövezett szakasz, amin ha felmegy az ember, a platóra jut, ahonnan csodálhatja a tájat. Az­tán, ha le akar jönni, száztíz méteres csúszdán leszánkázhat a lépcsők tetejéig. Már akinek van gatyája hoz­zá. Adnak repülőszőnyeget is a csúszáshoz, száguldási sebessége szerint egy gyorsabb és egy lassabb közül választhat az ember.
A szeméttelepet teljesen lefedték, és többféle hasznosítású. Me­men­tóként meghagytak egy három méter magas és vagy húsz méter hosszú, hulladékokból összetömörített szemétfalat, amelyen megcsodálhatjuk házainkból kidobott szemetünk teljes tárházát. Aztán vannak itt hegyi kerékpárutak, sétára alkalmas ösvények is. A gyermekeket ide hozzák környezettudatos nevelés céljából. Az okításnak megvan a hatása, mert Német­or­szág­ban nemigen találni szemetes helyeket. Azt mondják, a gyerekek nevelését jó kilenc hónappal születésük előtt kell megkezdeni.
Nálunk kissé később kezdik el, úgy például, hogy közlik velük: pelenkájukat természetvédelmi rezervátumban, a Rétyi Nyírben dobták ki, azzal trágyázván termékenyebbé  a talajt.  Az utak mentén lévő parkolók környéke legtöbb helyen szemétlerakó, azzal a kiegészítéssel, hogy alkalmi illemhelyként is szolgálnak. Néhol  kukák is találhatóak, de a szeméttúlterhelés vagy el nem szállítás miatt az emberek ezek mellé gazolnak, hacsak nem akarják több száz kilométert kocsikáztatni szemetüket.
Az említett németországi szeméttelepen fejlődő biogázt felfogják, és elektromos áram előállítására használják. Ezzel az árammal ingyen lehet tankolni az autókat. A telepen berendezés üzemel az itt fakadó vizek tisztítására. Kutató­intézet is működik, ahol egy égetőkemencében elhelyezett kamerával a különféle anyagok égését tanulmányozzák. Más ország, más szokások.
Mi is harcolunk idehaza a szeméttel, a munkamegosztás is megvan már. Egyesek szemetelnek, mások takarítanak utánuk. A szeméttelenítő vállalat erőfeszítéseket tesz a kulturált hulladékkezelés érdekében. Az utcám végén  elegáns, zárt szeméttároló helyet létesítettek. Egy­úttal leszoktattak a szelektív hulladékgyűjtésről, mivel magánházban lakom. Addig szorgalmasan vittem a különféle kukákba a papírt, műanyagot, üveget. Most nincs nálam a mennyország, illetve a szeméttároló kulcsa, így mindent egy kukába zuttyintok. Köz­ben az éber őrök árgus tekintete ellenére – mert bizonyosan sokan felejtenek el kulcsot vinni – a hulladéktároló körül dobálják szét a szemetet, amely mellett gyermekjátszótér is van. Így a gyerekek már zsenge korban ismerkedhetnek és barátkozhatnak a szeméttel. A lerakóhely két garázs mellett, méternyi távolságra. Ezt a hézagot elkerítették, de nincs befedve, így akad, aki elegáns mozdulattal oda hajítja be szemetét. Van olyan is, aki maga után nem zárja be a szemétlerakó ajtaját, és olyankor a kukázók szor­galmasan gyakorolják kincskereső tevékenységüket.
Idehaza szorgalmasan gyűjtöm egybe a különféle hulladékot. Amit lehet, komposztálok. Ha fát nyesek, a vastagabb ágakat eltüzelem. De mi legyen a vékonyabb ágakkal? – kérdeztem a szemétkezelőket. Azt válaszolták, vigyem ki a tároló mellé, majd ők elviszik. Remélem, ezért nem büntetik meg őket.