A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult az Erdélyi Református Egyházkerület a bírósági ítélettel visszaállamosított Székely Mikó Református Kollégium épülete ügyében – közölte tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Kató Béla. Az egyházkerület püspöke nem tartja örömtelinek, hogy az egyháznak Románia ellen kell egy Románián kívüli bírósághoz folyamodnia jogorvoslatért, de nem maradt más lehetőségük arra, hogy a Székely Mikó Református Kollégium ingatlanainak tulajdonjogát rendezzék.
A strasbourgi periratot összeállító jogászcsoport tagja, Veress Emőd egyetemi docens elmondta: a beadványban azt próbálták bizonyítani, hogy a patinás iskolaépület a visszaszolgáltatás után tisztességtelen eljárás útján került újra az állam tulajdonába, valamint azt, hogy a román állam megsértette az egyház tulajdonhoz való jogát. Példaként hozta fel a tisztességtelen eljárásra, hogy a visszaszolgáltatást érvénytelenítő büntetőjogi perben a bíróság nem vette figyelembe, hogy az ingatlan tulajdonjogát korábban egy polgári perben már jogerős bírósági ítélet tisztázta. Véleménye szerint az is a tisztességtelen eljárást támasztja alá, hogy a bírósági ítélet Sepsiszentgyörgy városát annak ellenére tette az ingatlan tulajdonosává, hogy az önkormányzat a per során nyomatékosította: nem tart igényt az épületre. A tulajdonjog megsértését Veress Emőd azzal bizonyította, hogy az 1948-as államosítási rendeletben az állam rögzítette: a református egyháztól vette el az ingatlant. „A román államnak megfelelt a református egyház, amikor el kellett venni, de nem felelt már meg, amikor vissza kellett adni az ingatlant” – jelentette ki. Hozzátette: a perirat összeállításába levéltári kutatókat is bevontak, az ügy jogi képviseletével pedig egy – a strasbourgi esetjogot jobban ismerő – francia ügyvédi irodát bíztak meg. Az egyházat egyébként azáltal is sérelem érte, hogy a ploieşti-i táblabíróság egy büntetőperben, mintegy mellékesen döntött a tulajdonjogról, anélkül, hogy annak részleteit megvizsgálta volna – közölte Veress Emőd. Végül így foglalta össze álláspontját: az egyháznak nem volt része méltányos perben, és sérült a tulajdonhoz való joga – és ha ezt a strasbourgi bíróság is így látja, „akkor megnyílik előttünk a fellebbezés útja a romániai bíróságok által hozott ítéletekkel szemben”.
