Az olaszteleki Daniel-kastélyban tartott kastélytörténeti kiállítást, illetve vetítéssel egybekötött előadást az épített örökséget kiemelt témaként kezelő eseményként hirdették, ám annál többé, igazi műemlékvédelmi ötletbörzévé alakult. A felszólalók – köztük városi főépítész, dizájner és polgármester – szerint egyrészt az esetenként több száz esztendős épületek tulajdonosait kell ráébreszteni, milyen érték birtokában vannak, másrészt tenni kell azért, hogy az önkormányzatok törvényes keretet és pénzt biztosíthassanak a műemlékek megőrzésére.
Az 1680, avagy 3 évszázadnyi illusztrált kastélytörténelem című kiállítást annak összeállítója, Fehér János művészettörténész nyitotta meg. Mint mondotta, a modern technika segítségével tablókra nyomtatott kiállítási anyag többéves kutatómunka eredményét mutatja be dióhéjban, de a szemlélődők így is fogalmat alkothatnak arról, kik is voltak a vargyasi Danielek, akik a XVII. század derekán nekifogtak Olaszteleken építkezni, majd évszázadokon át nemcsak Erdővidék, de a tágabb értelemben vett környék meghatározó alakjaivá váltak.
Az illusztrációkat készítő székelyudvarhelyi Gyöngyössy János magát annak a „köztes valakinek” mondotta, aki Fehér János aránylag száraz adatait hat hét munkája révén élvezhetővé tette. Az est háziasszonya, Rácz Lilla köszönetet mondott Gyöngyössynek a jól sikerült rajzokért, a résztvevőket pedig biztosította, az elkövetkezőkben újabb kiállítások helyszíne lesz Olasztelek. Ezekkel, illetve az 1680.ro címen indított blogjukkal a kastélyszállót és Erdővidéket kívánják népszerűsíteni.
Fehér János Erdővidék épített öröksége című előadása kezdetén hangsúlyozta: nem műemlékvédő, ám művészettörténészként, kutatóként olyan munkát végez, amely által megismeri a vizsgált épületek sorsát, üzenetét. Napjainkban jó és rossz hírrel is találkozhatnak az épített örökségünk iránt érdeklődők: az elpusztult árkádos ház veszteséget jelent a nagybaconi faluképnek, ám nyereségként könyvelhető el az eseménynek otthont biztosító Daniel-kastély felújítása, s az, hogy hamarosan a miklósvári Kálnoky-kastély is régi pompájában tündökölhet. A sok pontatlanságot is tartalmazó műemlékvédelmi listán ötvenegy különböző besorolású erdővidéki épület szerepel, szembeötlő, hogy az amúgy védettséget élvező vargyasi Daniel-kastély nincs rajta, ezzel szemben a sosem létezett régi román templom igen, de nem jegyeznek – mert nincsenek annak nyilvánítva! – jelentős építészeti értékekkel és történelmi múlttal rendelkező magyar egyházi ingatlanokat sem. Fehér János szerint a műemlékvédelmi lista legnagyobb hiányossága, hogy az épületeket nem védi meg az enyészettől. Ezt tükrözi az árkádos ház sorsa, de a vargyasi Imecs-udvarházé is, amelynek egyik részét, a csűrt következmények nélkül bonthatta le a tulajdonos. A felújítások sem minden esetben szerencsések – mondotta. Nagyajtán a Donáth-kúriát olyan cserepekkel és ablakokkal látták el, amelyek nem illenek hozzá, Erdőfülében az 1713-ban fából készült, faragott feliratos szemöldökkel rendelkező Boda-kúriát pedig betonkoszorúval vették körül.
A hallgatóságból elsőként Vargyas polgármestere, Ilkei Ferenc szólalt fel, s fejezte ki sajnálatát, hogy a törvény az önkormányzatoknak csak jelképes segítségnyújtásra – az ingatlanadó elengedésére – ad lehetőséget: esetenként jelentősebb támogatásra is készek lennének, hogy megmaradjanak jellegzetes épületeik.
Fehér János szerint kevés, hogy a műemlékvédelmi védettség csak egy-egy épületre szól, az önkormányzatok hatáskörét kellene megerősíteni, hogy a falukép megőrzése érdekében megakadályozhassák az oda nem illő házak építését, illetve a régiek „modern” felújítását, rikító színekre mázolását. Rácz Lilla egyetértett Fehér Jánossal: habár a régiót úgy reklámozzák, mint érintetlen vidék, mégis meglehetősen gyakran kell magyarázkodniuk vendégeiknek az igénytelenül felújított, netán új építésű, de tájidegen házak miatt.
Sepsiszentgyörgy főépítésze, Birtalan Csilla úgy vélte, a törvényi védettség kevés, hiszen a rendelkező jogszabályok tele vannak kiskapukkal, s ezt ki is használják ügyvédeik segítségével az ingatlanok védettségét korlátozásként értelmező tulajdonosok. A helyi közösségek erejét kellene növelni, hogy ne érvényesülhessen a rossz ízlés, illetve az ügyvédek játszmája, és akár a szomszédoknak is beleszólási jogot kellene adni, hiszen őket is érinti, mi készül közvetlen közelükben. Damokos Csaba az önkormányzatoknak pályázati alap létrehozását javasolta. Érvelése szerint komolyabb támogatás ellenében valószínűleg a tulajdonosok is beleegyeznének, hogy ne feltétlenül az ő ízlésviláguk érvényesüljön a felújítások során.
Végszóként elhangzott: a cél, hogy a tulajdonosok, a helyi önkormányzatok és a műemlékvédelmi hivatal ne ellenségként, hanem partnerként tekintsen egymásra.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
