Most, amikor Európában fellángoltak az arab (és más) országokból menekültek körüli viták, újólag kiderült, hogy nem minden bevándorlót szeretnek (vagy nem szeretnek) egyformán a különféle népek vagy az egyes országokban tevékenykedő pártok. Magyarországon a jelenlegi ellenzék Gyurcsány Ferenccel (és Kovács Lászlóval) az élen, 2004-ben még a kettős állampolgárságunk ellen agitált a romániai bevándorlóktól való félelmében.
Most a volt szocialisták és társaik már a bevándorlás mellett kardoskodnak, mert tudják, nem mi, erdélyi magyarok, hanem afrikai vagy ázsiai bevándorlók mehetnek Magyarországra. Azok távolról sem olyan veszélyesek, mint mi, s bár velük néhány fanatikus iszlamista is bekerülhet az országba, ők nem lesznek olyan sokan – 23 milliónyian –, mint ahány munkavállalóval akkor riogattak.
A népvándorlások iránya állandóan változik. Jelenleg főleg délről északra kelnek vándorútra százezrek, legtöbben Észak-Afrikából, ahol Amerika – leginkább európai segítséggel – megdöntötte a diktatúrákat. Az is lehet, hogy már bánják. Addig ugyanis a helyi nagy-nagy uralkodók egy kis diktatúrával és aránylag kevés véráldozattal rendet tartottak saját kis vagy nagy szemétdombjukon. Most már azokon a vidékeken is beköszöntött a nagy arab tavasz, a széles körű demokrácia, és naponta halljuk, hány öngyilkos merénylő hajtott végre terrorcselekményt és mennyi honfitársát gyilkolta meg. De sokan nem a másvilágra, hanem az unió országaiba szeretnének átkerülni.
Azokról a vidékekről ezért aztán sokan ragadnak vándorbotot vagy evezőt, és vágnak neki a Földközi-tenger hullámainak, hogy eljussanak Európába, ami nekik most az ígéret földje. Ha Amerika közelebb volna, akkor lehet, az Atlanti-óceánba vetnék magukat, s lassú tempóban odáig úsznának. Sajnos, 150 évvel ezelőtt Amerikában eltörölték a rabszolgaságot, mert ha nem tiltják meg, akár hajókat is bocsátanának a rabszolga-kereskedők rendelkezésére, a menekülők utaztatását megkönnyítendő.
Mostanság viszont a demokrácia bajnokai lettek, és a terrorizmus ellen is olyan sikeresen vették fel a harcot, hogy a terroristák már nem érezhetik biztonságban magukat afrikai vagy ázsiai szülőföldjükön. Ezért aztán ők is vándorbotjukat vagy kalasnyikovukat kézbe véve, batyujukban hamuba (el nem) sült (TNT-) pogácsával, bevándorolnak Európába vagy Amerikába, ahol ismét munkához tudnak látni. Aztán itt vagy ott született gyerekeik is folytatják szüleik haladó hagyományait. Esetleg elmennek harcolni az Iszlám Államért, az iszlám álomért.
Régen az aranykorban, ha Romániából valaki szabadulni akart, akkor – például – a Dunát kellett átúsznia vagy egy oxigénpalackon átlovagolnia Jugoszláviába, és ha szárazon megúszta, s nem lőtték le, máris mehetett tovább valamelyik nyugat-európai országba, ahol tárt karokkal fogadták. Mihelyt aztán nálunk is kitört a demokrácia, már nem lettünk olyan szívesen fogadott vendégek. Ennek ellenére, Romániából milliók mentek el Olaszországba, Spanyolhonba, német földre, Angliába vagy máshová.
Most az Európa Tanács tanácstalan az arab országokból vagy Afganisztánból menekültek ügyében. Készítettek egy listát arról, hogy melyik európai országnak mennyi menekültet kellene befogadnia az említett el- vagy bevándorlókból. Romániának 2362 ilyen menekült jutna. Ez nem sok ahhoz képest, és kaphattunk volna többet is, ha figyelembe veszik, hány román állampolgár távozott el tőlünk. Ezek közül valahogy magunkhoz kellene édesgetnünk bár az orvosokat, egészségügyi dolgozókat vagy más hiányszakmában szakosodottakat azok helyett, akik elmentek Romániából.
Sokan nálunk is félnek a bevándorlóktól, pedig nincs, miért. Ha mi be is fogadjuk, ők az első adandó alkalommal megpróbálnak majd más országokba menekülni tőlünk.
