A fogalmak helytelen alkalmazása eléggé elterjedt jelenség. Ahhoz azonban, hogy tudjuk, miről beszélünk, úgy kell használnunk az egyezményes, tudományos fogalmakat, ahogy azok tartalmilag (is) helytállóak legyenek.
Tehát: az aszály tartós nedvességhiány. Ennek két megjelenési formája van. Légköri aszálynak az egy hónapnál tartósabb nedvességhiányt tekintjük, míg az ennél rövidebb időszakot (csak) szárazságnak. Ennél azonban (mezőgazdasági szempontból) fontosabb a talajaszály, ami azt jelenti, hogy a növények gyökérzónájában nincs elegendő felvehető víz. Természetesen, nem mentheti meg termesztett növényeinket egy kiadós zápor, hiszen ez nem jut el a növények gyökérzónájához.
Megfigyelhettük (városok zöldövezeteiben is) a pázsitfüvek kiszáradását. Olyan a begyepesített terület, mintha fel lenne perzselve. Kivéve a mélyebben gyökerező vagy tarackos növényeket (pl. tarackbúzát — Agropyron repens) vagy a karós gyökerű kétszikűeket (cickafark, pitypang, nagy útifű stb.), következésképp megállapíthatjuk, hogy megyénkben nincs aszály, de van szárazság!
Az utóbbi hetekben nem csak nálunk, de a szeszélyes vízgazdálkodás tekintetében élenjáró Magyarországon is egyre sürgetőbben vetik fel a szárazságtűrő mezőgazdasági fajták előnyben részesítését. A xerofil (szárazságtűrő) fajták kinemesíthetők. Ugyanis ez a növény párologtató sebességén (tulajdonságán) is múlik. Ha a levegő párologtatóképessége meghaladja a növényi küszöbértéket, akkor a növény védekezik (légzőnyílások zárása, a levelek begöngyölődése stb.), de ez csak akkor lehetséges, ha a talajban még legalább hetven százaléknyi hasznosítható víz van. Ha nincs, a növény hervad, majd elpusztul (visszafordíthatatlanul!). A segítség az öntözéssel jön, de nem akkor, amikor már hervadni kezd a növény, ugyanis ekkor már nem segít. Az esti vagy kora reggeli öntözés ajánlott, mivel ekkor még alacsony a hőmérséklet, szélcsend van. Akkor is ajánlott, ha esni kezd, hiszen nem biztos, hogy a lehullott csapadék mennyisége elegendő lesz!
A szántóföldjeinken napjainkban tapasztalható alacsony gabonanövés (korai, sok esetben léhaszemtermés) a növény természetes túlélési stratégiája: a zöld tömeg rovására a továbbélést szolgáló maghozam (természetesen, az egyéves növényeknél).