Ugyanazon üldözöttek, ugyanazon üldözők

Hat halottja, ezer sebesültje volt a bányászok 25 évvel ezelőtti bukaresti randalírozásának, és több mint száz embert tartóztattak le önkényesen a rendőrség és a Román Hírszerző Szolgálat közreműködésével.
A Zsil-völgyi bányászokat az akkori államfő, Ion Iliescu hívta a fővárosba, hogy „kitakarítsák” az Egyetem teret, ahol az ellenzék már majd két hónapja tüntetett a kommunista restauráció ellen. 1990. június 13. és 15. között a bányászok tüntetőket, diákokat és egyszerű járókelőket bántalmaztak, feldúlták az ellenzéki pártok székházát. A legvéresebb bányászjárás körülményei azóta sem tisztázottak. Februárban a legfelsőbb ügyészség úgy döntött, újrakezdik a büntetőjogi vizsgálatot az ügyben. A korábbi vizsgálatokat 2009-ben vádemelés nélkül lezárták. Az áldozatok panasza nyomán a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága tavaly szeptemberben az atrocitások kivizsgálására és kártérítésre kötelezte a román államot.
A Folytatólagosan elkövetett represszió – ugyanazon üldözöttek, ugyanazon üldözők című temesvári fórumot az 1990. júniusi bukaresti zavargások kitörésének 25. évfordulóján tartották. A kezdeményező Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kifejtette: az 1989-es temesvári spontán antikommunista népfelkelés kezdeti energiáját felhasználó, Iliescu irányította államcsínyt elsőként az 1990. márciusi Temesvári Kiáltvány leplezte le és utasította el, de a kommunista restauráció megtörtént. Alig fél évvel a diktatúra bukása után „pártunk és kormányunk”, valamint a volt Securitate szin­te zökkenőmentesen térhetett vissza a hatalomba. Demokratikus álcát és eurokonform alakot öltve, negyedszázad után is kellő taktikai érzékkel és pro­fizmussal őrzi pozícióit – mondotta az EP-képviselő. Kiemelte: komor figyelmeztetőként állnak előttünk közelmúltunk olyan tragikus eseményei, mint az ún. terroristák 1989. decemberi vérengzései, az amúgy békés, multikulturális Marosvásárhely 1990-beli fekete márciusa vagy a Temesvár szellemében lezajlott Egyetem téri tüntetések 1990 júniusában való leveretése. Közép-Kelet-Európa számos országában még mindig nem büntették meg az embertelen kommunista rendszert fenntartó és kiszolgáló elnyomókat, továbbá nem rehabilitálták és nem kárpótolták az áldozatokat, de a nemzetközi jog sem képes szembenézni a kommunista múlttal és annak örökségével, például azzal, hogy az antikommunista rendszerváltók még mindig üldözöttek, míg a kommunista politikai rendőrség átmentett ügynökei továbbra is üldözők.
A temesvári fórum előadói és résztvevői között nem vita, hanem inkább konszenzus alakult ki a tekintetben, hogy Romániában a jogállamiság még csupán egy torzó, Európában kettős mércével mérik nemcsak a múltat, de a jelent is, ugyanakkor súlyos hiányosságok vannak az oktatás és nevelés terén, a történelmi és a társadalmi igazságosság feltárásában és közvetítésében a fiatal generációk felé. Konklúzióként az körvonalazódott, amit Tőkés László így fogalmazott meg: „szabadságharcunkkal együtt és azzal párhuzamosan tovább kell folytatnunk igazságharcunkat”.