Sok örömet tartogatott a szombati nap mindenkinek a Sepsiszentgyörgyhöz közeli Benedek-mezőn, ahol gyermekek és örökbe fogadó családjaik egyesületük, a Pro Adopt fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelték. Bár az egyesület elnöke, Kovács István unitárius esperes nem vehetett részt az eseményen, a szervezők mindent megtettek, hogy mindenki jól érezze magát. A tíz év alatt az egyesület több száz családnak segített az örökbefogadás procedúrájában, de gyakorlati támogatást nyújtott az elfogadásban, a szeretet megélésében is.
Szívélyesen köszöntötte az évek során személyes jó ismerősökké, barátokká vált családokat Clementina Trofin, aki 18 éve szociális asszisztens a gyermekjogvédelemnél, és önkéntesként dolgozik az egyesületnél. A rendezvényen imát mondott Ioan Ovidiu Măciucă pap, köszöntőt Szász Katalin Melinda aligazgató és két bukaresti szülő. Zenével oldotta a hangulatot a Mandula Duó, azaz a Miklósi házaspár, Attila és Olga, akik román és magyar gyerekdalok mellett saját szerzeményt is előadtak. De volt lehetőség kipróbálni a bohócok huncut játékait, az árkosi lovarda lovait és pónijait, az arcfestés művészetét, szabadon és nyugodtan beszélgethetett mindenki különböző témákról. A gasztronómiai és lelki ajándékok mellé mást is kaptak a gyermekek: szivárványba öltözött az ég a lufieregetés után, és fotóválogatásban mutatták be az eddigi évek tevékenységeit.
Az idegennek az az érzése, hogy egy baráti nagy családba csöppent, ahol mindenki ismer mindenkit, és minden a gyermekek boldogsága körül forog. A szeretet gyorsan feloldja a nyelvi és egyéb akadályokat.
Egy anyuka az örökbefogadás folyamatáról mesélt: „Tizenhat évvel ezelőtt simán, könnyedén ment minden. A gyermekjogvédelem részéről minden segítséget megkaptunk. Hangsúlyozták, már kicsi korban meg kell tudniuk a gyermekeknek, hogy mi a szülei vagyunk, de ők örökbefogadottak. Meséken keresztül (A rút kiskacsát alakítottuk át) ismerhette meg saját történetét lányunk. Ő volt az a kislány, akire boldogság, szeretet vár. Gyakran rákérdezett, megpróbáltunk mindig a legjobb tudásunkkal válaszolni. Legfontosabb: az őszinteség, az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet, a bizalom nemcsak szavak formájában, hanem megélve minden helyzetben, amit az élet elénk hoz. Csak bátorítani tudok minden családot, ahol felmerül az örökbefogadás gondolata, hogy tegyék félre félelmeiket, és nyitott szívvel induljanak, mert minden percért kár, amit a bizonytalanságban töltenek... Kamaszkorban, amikor amúgy is a helyüket keresik a világban, természetes, hogy kíváncsiak a gyökereikre. 18 éves korukban a gyermekjogvédelem támogatja, ha akarják, megkereshetik vér szerinti szüleiket. S ebben a keresésben mellettük állunk mi is, akik eddig felneveltük.”
Az egyik kisfiú az asztal mellett hamar megbarátkozik az idegennel is, könnyen kapcsolatot teremt bárkivel. Anyukája egyedül neveli, miután elvált a férjétől. Egy boldog házasságban élő házaspárnak már annyira természetessé vált a szülő-gyermek szeretetkapcsolata, hogy fel sem merül bennük, nem saját, vér szerinti gyermekeik. Céltudatosságban, szokásokban annyira hasonlítanak egymásra, annyira odafigyelnek egymásra, hogy sajátjaikként szeretik örökbe fogadott gyermekeiket.
