Most már azt is értjük, hogy a múlt pénteki nagyszínpadi jelenet, a bizalmatlansági indítvány bukása után miért tűnt el bejelentés nélkül a kétes diadalt arató kormányfő: szabad utat akart hagyni támogatóinak a rablásra – másnak ugyanis nem nevezhető, hogy egy kiváltságos réteg újabb kiváltságokat szerez az őt fenntartó adófizetők kárára, akik így még kevesebbet látnak viszont a pénzükből kórházban, iskolában, útban, munkahelyben –, és bár a bakui kitérő csak újabb baklövésnek bizonyult, a térdműtét jó ürügy arra, hogy ne tudjon semmiről. Még azt sem látszik észrevenni, milyen felháborodást keltett a külföldi kezelés Romániában, ahol emberek milliói azért betegek, mert nem tudják megfizetni, amit a biztosításon túl legombolnak róluk egy-egy vizsgálatért vagy az ellátásért: a napokig igazolatlanul hiányzó miniszterelnök csak úgy hazaüzent, vidáman, hogy minden rendben; egy szó, egy célzás sem esik arról, hogy a különnyugdíj mibe fog kerülni az államnak – holott pár hete a gyermekpénz megemelését még igen fejcsóválva fogadta.
A honatyáknak van képük arra hivatkozni, hogy fizetésük és nyugdíjalapjuk messze lemarad más európai országokban élő kollégáiktól, és a parlament nem vonzza a fiatal szakembereket. Hát, ezzel lebőgtek választottjaink, mert székeikben szunyókálva is sokkal jobban keresnek, mint a náluk jóval felelősebb munkát végző orvosok, tanárok, mérnökök, nem beszélve a vízszerelőkről és a falusi termelőkről, ahol mind sokkal nagyobb munkaerőhiány mutatkozik, mint a túlméretezett román törvényhozásban. A bárki által elérhető hivatalos statisztikák szerint a hazai nettó átlagbér jelenleg 1857 lej, durván 400 euró, a szenátusi és képviselőházi átlagbér azonban 892, illetve 868 euró, de ennek majdnem nyolcszorosába, havonta több ezer euróba kerülnek nekünk, balek választóknak, ha a szállást, utazgatást, minden egyéb költségüket hozzáadjuk. És az a bajuk, hogy 2300 lejes nyugdíjból nem fognak kijönni. Romániában az átlagnyugdíj jelenleg 860 lej, nem egészen 200 euró, és ebben a volt szekusok, katonatisztek, más kiváltságosok is benne vannak, ötmillió fölötti azoknak a száma, akik havi 400 lejből húzzák. Ennél csak Bulgária áll rosszabbul az Európai Unióban.
Egyébként azzal egyetérthetünk, hogy be kell hozni a lemaradást a bérekben és nyugdíjakban. De van ennek egyenes útja is: ha a felső berkekben nem visszaélésekben és lenyúlásokban jeleskednének, hanem előre húznának, mindenki jobban élne. Csalással csak bezárkózni lehet, felzárkózni nem.