A Barátos községhez tartozó Pákéban jelenleg is szinte zökkenőmentesen zajlik a kollektivizálás, annyi különbséggel, hogy ma már nem a károsult feje fölött hozzák meg a döntéseket, hanem a háta mögött.
A kommunista rendszerben pákéi és barátosi dédszüleim, valamint testvéreik kuláklistára kerültek, birtokaikat néhány évvel később az állam minden érvényes jogcím nélkül magához ragadta, köztük azt a háromhektáros pákéi beltelket is, amelyre a kollektív gazdaság istállóit és egyéb gazdasági célú épületeit húzták fel.
Nagymamámnak, Deák Emmának, aki öt évvel ezelőtt elhunyt, a helybeli földosztó bizottság 2000-ben 11,56 hektárnyi természetben vissza nem szolgáltatható földterületet javasolt kárpótlásra, 2006-ban pedig még 2,17 hektárnyit. Összesen tehát 13,73 hektár földbirtok pénzbeli kárpótlásának lenne várományosa, ha élne.
Időközben viszont kiderült, a földosztó bizottság hazudott, mert lett volna visszaszolgáltatható terület: ennek a háromhektáros belteleknek az 1990-ig be nem épített parcellái. Ezek meglétét viszont bölcsen elhallgatták az akkor már öreg kérvényező és jogi, közigazgatási ügyekben még járatlan leszármazottjai előtt.
A legjobban viszont az háborított fel, hogy a 2013/165-ös törvény megjelenése után is (ez még mindig lehetővé teszi a természetbeni visszaszolgáltatást) folytatódnak a hivatali visszaélések: egy alparcellára, mely a telekkönyv szerint Nagy Gizella dédnagyanyám tulajdona, 2013–2014-ben az egyik oda befészkelődött fafeldolgozó cég felhúzott egy jókora színféleséget. Akár kaptak rá engedélyt, akár nem, törvénysértés történt, mégpedig a barátosi hivatal konkrét vagy hallgatólagos beleegyezésével.
A tavalyi év folyamán két kérést nyújtottunk be a polgármesterhez, írott válasz egyikre sem érkezett. Miért is jött volna, hiszen minél kisebb vagy kevesebb a támadható felület, annál jobb! A polgármester úr, aki mindig nagyon segítőkésznek látszik, szóban ugyan megígérte, hogy majd értesít, ha összeül a földosztó bizottság, hogy ezt az ügyet megtárgyaljuk, de sajnos a helyi diplomácia nyelvén ez csak annyit jelentett: ,,Azt várhatjátok!”
Napjainkban a helyi tanács/polgármesteri hivatal és a Comerţ Tutti Kft. birtokolja és használja a területet boldog egyetértésben, de volt egy másik bitorló cég is, a Brăduţi Rt., amely néhány éve bebukott. A területhez tehát többeknek joguk volt és van, csak éppen a törvényes örököst nem illeti meg, mert ő mellőzhető.
Üzenem a bennfenteseknek, hogy ha valakinek nem adják meg azt, ami jár, az olyan, mintha elvennék tőle, és aki a sorsot nem igyekszik megbékíteni, annak egy napon benyújtják a számlát.
György Zsolt Attila
