Ez év áprilisában egy szerintem valós felmérésről olvastam lapunkban, amely 4 százalékra becsüli az RMDSZ támogatóinak arányát. Eddig minden közvélemény-kutatáson kihozták a bejutáshoz szükséges 5 százalékot vagy annál többet, ami egy kicsit túlzott – már régen volt, hogy 8–9 százalékkal számoltunk, most a felével is meg kell elégednünk.
Ezt nagyon jól tudja Kelemen Hunor szövetségi elnök is az egész vezetőséggel együtt, ezért szorgalmazták, hogy a választási törvény módosításakor hozzák le a parlamenti bejutási küszöböt 3 százalékra. Erre azonban nem reagál a két nagy politikai alakulat: sem a szocialistáknak, sem a liberálisoknak nincs szükségük ilyen kis pártokra, amelyek zavarnák vizeik folyását. Ha majd szükség lesz rá, akkor készek lesznek szövetséget kötni, mint ahogy megígérték az RMDSZ idei kongresszusán. Mind a bal-, mind a jobboldali hozzászólásokban olyan szép szavakkal illették az RMDSZ-vezetést és munkáját, hogy egyeseket majdnem sírásra is késztettek, de magukban mind arra gondoltak: vajon megérik-e, hogy az RMDSZ eltűnjön a politikai életből?
Kelemen Hunor kongresszusi beszédében utalt az RMDSZ vezetőségének két kongresszus között elért „sikeres” eredményeire. Nem érdemes felidézni, mert nincs amit, csupán egyet említenék meg. A múltkori kongresszuson elhatározták, hogy kidolgoznak egy autonómiatörvény-tervezetet, amely két év után végre el is készült (bár sokan nem láttuk), de még véglegesíteni kell, ezért még egy szakbizottság majd átnézi. Remélem, a következő kongresszusig ez is meglesz, s ha majd véglegessé válik, jön a bökkenő: mikor, kinek nyújtják be? Legjobb esetben az irattárba kerül mint kisebbségjogi törvénytervezet az utódok számára.
Egy kissé keserűre sikeredett a leves, amelyet az elnök úr elfogyasztott Sepsiszentgyörgyön március 15-én. Abban a hitben jött ide, hogy Háromszék, Sepsiszentgyörgy egyike a leghívebb, legodaadóbb térségeknek, amelynek lakói hozzáállásukkal sokat nyomtak a latban a választásokkor. Sajnos, az utóbbi időben sok minden megváltozott. A füttykoncert, a Tolvajok! bekiáltások nem az elnök úrnak szóltak, hanem azoknak az RMDSZ-vezetőknek, akiknek külön titkárnőjük van, hogy számon tudják tartani, hány ház, villa, nyaraló van itthon és külföldön, föld, autó és pénz a bankokban. Kelemen úr csak úgy a hálóba ragadt, s amíg onnan ki nem szabadul, a dolgok így fognak kinézni. Ha sértődöttsége oda vezetett, hogy egy háromszéki politikus sem jutott be a Szövetségi Képviselők Tanácsán választott új vezetőségbe, az nem nagy büntetés – a leves azonban tovább keseredik a jövő évi parlamenti választásokig.
Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy
