A háborús veszélyt mintha mindenki látná és érzékelné, de mégsem tesz ellene senki, sőt mintha fokozni akarná(k) valaki(k). Kinek jutott eszébe az ikertornyok letarolása? Miért? Azóta mintha a történelem más időszámításba került volna: szeptember 11. előtt és után... Minden eseményt más szemmel mérlegelünk, a gyanú mindent átsző. Senki nem hiszi igazából, hogy terrorcselekmény volt, de ha mégis, kinek volt érdeke? Ugyanilyen kételkedve nézzük az ukrajnai eseményeket is: mitől lett hirtelen olyan karizmatikus vezéregyéniség egy bokszoló, kinek állt érdekében a szikrát kipattantani, majd a vezérré vált „politikust” el is tüntetni a színfalak mögé. Ma ki emlékszik rá?
És itt állunk egy újabb rejtéllyel. A menekültekkel. Ki és mivel vette rá azokat az embereket, hogy ne az országukon belül vegyék útjukat, ahol legalább szokásaik, kultúrájuk valamiben hasonlóak, hanem egy teljesen más civilizáció felé induljanak, ahová beilleszkedni szinte lehetetlen? Tapasztalataink vannak más, évszázados együttélés után is beilleszkedésre képtelen népcsoportokkal. Ki fogja ezt a tömeget integrálni, amely elárasztja Európa nagyobb városait, állomásait, sátortáborokban vagy mások nyakán él? Kinek az érdeke ez? Kinek használ? A földönfutónak? Aki azt sem tudja, hol, miből él, mi lesz holnap? Vagy megetették az égből hulló mannával?
Kinek az érdeke Európát, a mi Európánkat zülleszteni, tönkretenni? Ki, miért kíván rajtunk bosszút állni? Az Európai Egyesült Államok politikai rémkép, olyan pártkorifeusoké, akiket nem annyira tudásuk vitt előre, hanem fizetségképpen kerültek helyükre, a pártérdekek jó szolgálóiként. Sajnos, a pártok törekvése sem tiszta, mindig valaminek a függvénye.
Merre tartasz, Európa? Van mód és lehetőség egyáltalán valamerre tartani?

Kerekes Mária