Bucsi Imre László

,,Már hetedikes koromban eldöntöttem, hogy tornatanár leszek. Így aztán nem a teljesítménysportra fektettem a hangsúlyt, hanem a sportok közelebbi megismerésére. Több sportágat kipróbáltam, kezdve a tenisszel, el egészen a taekwandóig és tollaslabdáig. A fontos az volt, hogy minél többet mozogjak, játsszak, mert így tartani tudom fittségemet, egészségemet, jókedvemet és nem utolsósorban kapcsolataimat az emberekkel."

Névjegykártyája

Sepsiszentgyörgyön született 1983. október 1-jén. Édesapja, Balázs marós, édesanyja, Mária nyugdíjas, nővére, Katalin asszisztensnő, bátyja, Balázs Károly munkás. Az I—IV. osztályt a 6-os számú Általános Iskolában, az V—XII.-et a Mikes Kelemen Főgimnáziumban végezte. A brassói Transilvania Egyetem testnevelés és sport karán szerzett oklevelet 2006-ban, itt mesterizett, kosárlabdára szakosodott. Kisinyovban végzi a doktorátust, itthon, Sepsiszentgyörgyön a Babeş—Bolyai Tudományegyetem kihelyezett közgazdasági karán pedig másodéves. Tanári pályafutását 2006 decemberében Előpatakon kezdte, az idei tanévben pedig a Mikes Kelemen Főgimnázium testnevelő tanára. Betanít a Babeş—Bolyai Tudományegyetem kihelyezett karán. Nőtlen.

Mint már elmondta, nem vonzotta a teljesítménysport, így aztán kimagasló sporteredményei nincsenek. Alig másfél éves tanári pályafutása nem tehette lehetővé a rendkívüli eredmények elérését. Amit szívesen megemlít, az tanítványainak a diákolimpián elért néhány dobogós helyezése.

,,Túlságosan megbíztam az emberekben, hogy aztán rájöjjek az igazságra, mely szerint az ember csak önmagára számíthat biztosan. Egyedül, a magad erejére támaszkodva megküzdeni az élet nehézségeivel nehéz ugyan, de ugyanakkor szép is, hiszen a legkisebb sikernek is nagyra nő az értéke. Az apró örömökben pedig egyre jobban megerősödik az emberben a hit: érdemes küzdeni."

Ezek után nem volt nehéz kitalálni Imre legjobb erényét, a küzdeni tudást. S ezt akkor sem adja fel, ha hétfőn fáradtabban kell munkába mennie, mint a hét végén, pénteken. Mi tagadás, bírja a ,,gyűrődést", a kemény munkát. S ebbe belejátszik sokszor az ,,önfejűsége, nagyfejűsége", amit árnyaltabban fogalmazva konokságnak neveznénk. Nem foglalkozik mások ügyeivel, ügyes-bajos dolgaival, ha viszont más foglalkozik vele, azt fiatalos egyszerűséggel így könyveli el: ,,ami nem öl meg, csak erősít". Egészen más az önmagával szembeni magatartása, képes órákon át eltöprengeni, elemezni tetteit, lépéseit, vélt vagy valós hibáit.

A megyei sportról úgy általában nem lelkendezik. Vallja, hogy ,,a birkózáson és a kosárlabdán, a kézdivásárhelyi asztaliteniszezők és cselgáncsozók eredményein túl nagyon nincs, mit felmutatnia. Ez a megye, ez a vidék többre képes, többre jogosult. Az iskolai sportban más a helyzet, ott az, hogy az alsó tagozaton (I—IV. osztályok) is szakos tanárok tanítják a testnevelést, hogy megújult erővel beindult a diákolimpia versenysorozata, nagy előrelépést jelent. Rövid időn belül csodálatos eredményeknek leszünk részesei."

Imre optimistának vallja magát. Bízik abban, hogy sikerül minél előbb címzetes katedrát szereznie, aztán bátran tervezi a családalapítást, sportoló menyasszonyával boldog családról, gyerekekről álmodozik, s természetesen eredményes, munkás hétköznapokról.

Úgy legyen!

Áros Károly

Kolumbán Attila

Már 1989 óta nem él itthon, de ennek ellenére nem feledkezett meg szülőfalujáról és azokról a háromszékiekről sem, akikkel együtt tanult és akiket tanított. Amikor csak hazajön, ajándékot hoz, segítette ő már a szentgyörgyi kézilabdacsapatot vagy éppen a sportiskola labdarúgó-együttesét. Bevallása szerint ízig-vérig sportember, naponta 40—60 km-t kerékpározik. Gyerekei tőle örökölték a sport iránti szeretet, fia labdarúgó, lánya pedig hegyikerékpározik. Az elmúlt napokban Kolumbán Attila itthon járt, a Mikes Kelemen Főgimnáziumban még tornaórát is tartott, ez pedig jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy bemutassuk őt.

Névjegykártyája

A Bákó megyei Klézsén született 1953. január 14-én. A sporttal Sepsiszentgyörgyön ismerkedett meg, először szertornázott, majd kézilabdázott és atletizált (a Brassói Dinamónál és a Temesvári Egyetemi Klubnál). 1979-ben Temesváron végzett, és 1982-ben Kolozsváron szerezte meg a testnevelői diplomát. Tíz esztendőt tanított Baróton, majd 1989-től a magyarországi Sződön, ahol az általa alapított Diáksport Egyesület elnöke és a helyi újság sportrovatának szerkesztője. 1990—93 között a budapesti Góliát Gyermeklabdarúgó Sportegyesület, 1993—95 között pedig a budapesti UTE atlétika-szakosztályának edzője volt. Sportpályafutásának két legjobb eredményét 1975-ben érte el: ebben az évben megnyerte a dévai országos utcai futóverseny 3000 méteres számát, majd Nagyszebenben is aranyérmet szerzett. Egyetemi évei alatt többször ért el dobogós helyezést 1500 m-en az országos egyetemi bajnokságon, s volt országos harmadik is ebben a versenyszámban. Rövid ideig a román válogatott tagja is volt. Testnevelője volt többek között Palásthy Norbertnek, aki a magyarországi NB I.-ben szereplő Budapesti Honvédben futballozik, vagy Dinka Balázsnak, aki az NB I-es Budapesti REAC labdarúgója.

,,Nagyon jó sporttanáraim voltak Sepsiszentgyörgyön, és talán tőlük származik a sport iránti szeretetem. Tanított engem például Bogdán Antal, Benedek Károly, illetve Román Vilmos is. Már baróti tanárosodásom ideje alatt nagy hangsúlyt fektettem az iskolás és a szabadidős sportokra, és még így sem hanyagoltam el a minőségi sportot."

Kolumbán Attila 2006 végén elnyerte a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének a testnevelésben és a diáksportban végzett kimagasló munkájáért adható legmagasabb elismerést, az aranyérmet. Egy évvel később a Pest Megyei Szabadidősport Szövetség serlegét vehette át.

,,Ez az aranyérem az egyik nagy büszkeségem, amiben közel harmincéves testnevelői munkám tükröződik. Mindig nagyon odafigyeltem testnevelési óráimra, s Magyarországon a szülőföldemen szerzett tudásomat új ismeretekkel ötvöztem. A kitüntetés elnyerésében fontos szerepük volt a diákolimpiákon vagy éppen a minőségi sportban elért eredményeknek is, amelyek nem voltak mindig a legjobbak, de legalább tudtak rólam, tudtak rólunk. 2000-től a budapesti Testnevelési Főiskola Elméleti és Módszertani Tanszékének tagja vagyok, ez is sokat segített abban, hogy két évvel ezelőtt én kaphassam meg ezt a díjat."

Mi csak remélni tudjuk, hogy Kolumbán tanár még hosszú éveken keresztül fog tanítani, s kezei közül olyan sportszerető fiatalok kerülnek ki, akik értékelni tudják az egészséges életet, a mozgást, és tovább tudják adni sportszeretetüket a következő nemzedéknek is.

Tibodi Ferenc