JegyzetFöldközelben

2008. április 2., szerda, Nemzet-nemzetiség

Miközben a vitatkozni és elmélkedni kedvelők hosszasan töprenghetnek Demeter János megyeitanács-elnök legutóbbi kijelentésein, miszerint Székelyföld nem létezik, illetve hogy az általa vezetett intézménynek nem feladata Székelyföld gazdaságfejlesztése; avagy, akinek ez fokozott örömet jelent, azon is mélázhat, hogy mikorra érdemes időzíteni a remélt, óhajtott, áhított gyógyírt, a székely autonómiát, a háromszéki gazdasági csoda megtörténte előtti vagy az azt követő momentumra.

Szóval, míg ezekkel a nézetekkel könnyűszerrel el lehet babrálni, miként gyermek matat játékos kis apróságaival, addig lehet néhány pillantást vetni a lehangoló jelen még lehangolóbb számadataira. Arra, hogy a Kovászna megyében dolgozó alkalmazottak mintegy hetven százaléka tavaly havi bruttó 880 lejnél kevesebbet (vagyis tisztán mintegy 600 lejt) keresett, vagy arra, hogy Háromszék olyan megyékkel összefonódva vezeti az országos munkanélküliségi listát (azaz, a negyvenkét közigazgatási egység közül ezekben a térségekben legnagyobb az állástalanság), mint: Vaslui, Mehedinţi, Ialomiţa és Teleorman. Szomszédaink, a korábban hasonló munkanélküliségi rátával bajlódó Brassó és Hargita rég kilépett az állástalanság kátyújából, Maros megyéről nem is beszélve. Az pedig örök hab marad a mi keserédes tortánkon, hogy az itteni átlagbér jóval kevesebb, mint az országos, most a különbség éppen félezer lej fölötti.

Jó ez nekünk, önérzetes székelyek?

Vélhetően: nem.

Csakhogy, az adatokat lehet szajkózni évente, havonta, erre rendszeresen sor is kerül, ám az orvoslás, az évek óta ismert bajok enyhítése késik valahol. A szakhivatalok mondják a magukét, egyebet nem is nagyon tehetnek, havonta közlik a munkanélküliség itteni és más térségekből származó értékeit, hüledezünk, szomorkodunk, vágyakozunk, ábrándozunk. És nagyjából ennyi. Mindenki próbál sepregetni saját portája előtt, tudomásul vesszük, hogy zöldmezős beruházás nincs a láthatáron, hogy figyelemre méltó új munkahelyeket sem hirdetnek, s hogy aki teheti, ha nem is külföldre, de Brassóba azért elmegy dolgozni. Eközben a lakosság zöme fogyasztási hitelekért kilincsel, és egyre jobban eladósodik, s ha a gazdasági élet nem is javul, marad a végsőkig pislákoló, megtartó örök derűlátás: egyszer talán csak jobb lesz... Persze, nem szabad elhallgatni, hogy az illetékesek azért enyhe jövedelemnövekedésről is beszámolnak, amire szociális juttatások (fűtéstámogatás és -kiegészítő családi pótlék) csökkenéséből következtetnek, de egyrészt időközben emelkedett a jogosultsági küszöb is, másrészt ez nem számottevő változás, a családok költségvetését nem befolyásolja jelentősen.

Lehet választási év a mostani, jöhetnek hangzatos, érdekes nyilatkozatok jobbról, avagy balról, fentről és lentről, azonban minden jel arra mutat, hogy a háromszéki életszínvonal változatlanul alacsony marad. Csak úgy lebeg, földközelben.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a felsőházi rájátszásba?







eredmények
szavazatok száma 344
szavazógép
2008-04-02: Nemzet-nemzetiség - B. Kovács András:

Nyelv és fejlesztés (Vita a Székelyföldről)

Gyilkos-tó
A vita eszmecserévé mélyítésére hívott fel a minap Csutak István, akinek a Székelyföld modernizációja kapcsán közzétett provokatív írása, egyelőre ugyan inkább a sajtó számára, de valóban termékenynek bizonyult.
2008-04-02: Nemzet-nemzetiség - B. Kovács András:

Hol kínálunk állást nekik? (Orvosutánpótlás)

Csinos, Kézdivásárhelyről származó medika előtt hoztam szóba nemrég, igazán nem szép, hogy a fiatal orvosok tömegesen hagyják el szülőföldjüket, mikor Háromszéken például moldován származásúakhoz kénytelen fordulni a beteg.