A Székely Nemzeti Múzeum eddigi történetének valószínűleg legrangosabb, de mindenképpen a legértékesebb időszakos kiállítását látja vendégül július 30. és szeptember 6. között. A Románia Nemzeti Történelmi Múzeumának kezdeményezésével létrejött, a kulturális minisztérium által támogatott, Románia ókori arany- és ezüstkincsei című tárlaton eddig soha nem látott mennyiségben és párosításban csodálhatjuk meg az ország határain belül valaha napvilágot látott, leggazdagabb és legértékesebb régészeti emlékek színe-javát. A kiállításon szereplő összesen 1004 műtárgy egy része a szervező bukaresti intézmény Történeti Kincstárából származik, a többi, mintegy 800 az együttműködő vidéki múzeumok gyűjteményéből.
A rézkortól a népvándorláskorig, vagyis a Kr. e. 5. évezred második felétől a Kr. u. VII. századig terjedő, több ezer éves időszakot átfogó tárgyak szó szerint káprázatos módon mutatják be a nagy történelmi korok nemesfémművészetét. Megismerhetjük és közelről megcsodálhatjuk a kelet-európai régió legkorábbi aranyleleteit, a bronzkori és kora vaskori ékszerek, fegyverek, kincsek sokaságát, a szkíta, dák, görög és római ötvösség termékeit, de nem hiányoznak a kiállításból az olyan, világszerte ismert és egyedi népvándorlás kori emlékek sem, mint a germán eredetű gótoknak tulajdonított pietroasai kincs (a nevezetes Aranykotló és csibéi) vagy az Apahidán és Szamosfalván felfedezett, pompás gepida fejedelmi sírleletek.
A tárlat kiemelkedő gazdagságú leletegyüttesei között láthatóak a Székely Nemzeti Múzeum régészeti gyűjteményében őrzött, Kr. e. I. századi, petőfalvi és szilágysomlyói ezüstkincsek. Végül, ha rövid időre is, hazatérnek az 1970-ig ugyancsak múzeumunk birtokában lévő szörcsei és csíkszentkirályi kincsleletek is. Külön jelentőséggel bír az is, hogy a történelemkönyvek lapjairól is jól ismert leletek mellett számos olyan, az utóbbi években napvilágot látott értékes tárgyat tekinthetünk meg, amelyek felfedezésük óta még soha nem szerepeltek nyilvános kiállításon.
A természetben elemi állapotban is előforduló, de rendkívül ritka nemesfémek története szorosan összekapcsolódik az emberi történelemmel. Felfedezésük és tudatos felhasználásuk az újkőkor végén kezdődött meg, s különleges tulajdonságaiknak köszönhetően már nagyon korán a hatalom, a gazdagság, a társadalmi rang jelképeivé váltak. Bár a régmúlt korok embere isteni eredetet tulajdonított az aranynak és az ezüstnek, jelenvaló világunkban aligha létezik matéria, amely jobban kifejezné az emberi természet lényegét, minden tündöklő és sötét árnyalatával. Történelmünk utolsó néhány ezer évét jellemezhetjük a nemesfémek birtoklása érdekében véghezvitt cselekmények sokaságával is, melyek között a civilizációt előre vivő, jótékony műszaki felfedezések és ragyogó művészeti alkotások ugyanúgy említhetőek, mint a megszerzésért (és megőrzésért) folytatott háborúk, gyilkosságok, pusztítás és mértéktelen kapzsiság.
Itt lesz a pietroasai kincs: az Aranykotló és csibéi
A különleges esztétikai élmény mellett a kiállítás megmutatja tehát az isteni fémek emberi természetét is. Szakszerű magyarázószövegek és igényes illusztrációs anyag segítségével megismerkedhetünk az antikvitás és népvándorlás kor népeinek (szkíták, dákok, görögök, rómaiak, germánok, hunok, gepidák) fordulatos történetével, a korai ötvösség technikai és művészeti hátterével. A különféle arany és ezüst ékszerek, edények, fegyverek, lószerszámdíszek, pénzek elterjedése, mennyisége, előkerülési körülményei, formáik és díszítésük sokrétű jelentéstartalma ugyanakkor beszédesen árulkodik az adott korszak emberének gazdasági és társadalmi helyzetéről, ízléséről, viseleti szokásairól, a jelenvaló és transzcendentális világgal kapcsolatos hiedelmeiről. Végül, de nem utolsósorban, betekintést nyerhetünk a mai régészet, művészettörténet és műtárgyvédelem világába is. Hiszen a régmúlt újra felfedezett kincseinek jelenkori története gyakran nem kevésbé izgalmas, néha egyenesen krimibe illő epizódokat is tartogat számunkra.
