Mindenesetre csengettyűre tippelek. Csakhogy sehol egy lélek, aki csengettyűzne kora reggel. Az idő szorított, így nem tudtam a hangot becserkészni. Egyet azonban észrevettem: mindig a földhöz közel szólt az ismeretlen hang. De ez sem vezetett eredményre... Egyik reggel a csilingelő hang ismét megszólalt. Amikor beültem az autóba, egy koromfekete macska szaladt át előttem. Na, mondom magamban, ma nem lesz szerencsém. Már gondolkodtam, hogy az autóval menjek-e hátra ,,három lépést", hogy megtörjem a babonát, mikor a fekete macska nyakán észrevettem egy nyakörvet, azon pedig egy kis csengettyűt. Hát megvan a tettes! De egyben úgy elcsodálkoztam, hogy megfeledkeztem az autót elindítani. Ilyent még soha nem láttam: macskán csengettyű?! Tehénen, kecskén még igen. De macskán? Kerestem a célját a csengettyűnek, amikor eszembe jutott: ez biztos, a madarakért van! Ugyanis köztudott, hogy a bájos kismacskák számos madárcsaládra hoznak gyászt. Ennek tudatában a cica gazdája egyedi megoldásra jutott — mint később ez ki is derült, mikor felkerestem Irénke nénit, a macska gazdáját. ,,Úgy sajnáltam azokat az ártatlan madarakat, melyeket a macskám megfogott, és így jutottam e madárbarát megoldáshoz, mert a madarakat és a macskákat is szeretem. A módszer bevált: a csengettyűhang figyelmezteti a madarakat, és a macskát sem zavarja."

Azóta mindig kedvesen nézek a fekete macskára, és reménykedem, hogy egyre több gazdi fogja alkalmazni a módszert.