DR. JAKAB ATTILA, Sepsiszentgyörgy. Miközben a román sajtó egyik alaptémája a kommunista diktatúra, és benne a szekuritáté működési mechanizmusa, az igazságszolgáltatás diktatúrát kiszolgáló tevékenysége és az ebben aktívan részt vevők leleplezése, miként lehetséges, hogy az egész elnyomó- és besúgóhálózat magyar tagjainak, vagyis azoknak a rohadékoknak az előállítása, akik hűséggel és odaadással, meggyőződésből vagy haszonélvezetből kiszolgálták a román nemzeti-kommunizmust, senkit nem érdekel.
Romániai viszonylatban Koszovó semmiben nem példa, és semmire nem precedens. Feltették a kérdést, hogy vajon hány — esetleg ma is működő — magyar nemzetiségű ügyész és bíró végzett a terroristaképző törcsvári szekusiskolában? Vagy a mi magyar talpnyaló kommunistáinknak mindent meg kell bocsátani, és elfeledni azért mert magyarok? Lehet ott egyáltalán jövőről beszélni, ahol az etnikai-törzsi szolidaritás mindent meghatároz és felülír? És egy ilyen közegben kinek van egyáltalán jövője?
ILYÉS ANDRÁS ZSOLT, Sepsiszentgyörgy. Erdély valamennyi tájrészére, de kiváltképpen Háromszék területére jellemző, hogy húsvétkor a fiatalok felelevenítik az alkalomhoz illő hagyományokat. A katonának sorozott legények nagyszombat estéjén bált rendeztek, majd hétfőn zenekísérettel mentek a leányos házakhoz locsolni, megtáncoltatták őket, piros tojást, tésztát és italt kaptak. Ugyanez a regrutacsoport szervezte meg ősszel a szüreti bált, és üröm az örömben, hogy a kötelező katonai szolgálat megszűnése nagymértékben hozzájárul e hagyomány elavulásához. Az Olt menti övezetben már az idén sok helységben elmaradt ez az ünneplésforma, és a következő évek még nagyobb veszélyt jelentenek. Mert ifjaink szívesebben ülnek naphosszat a számítógép előtt, nem lehet őket látni a kapuk alatt focizni, vagy estenként kiülni a rétbe, hogy kalandjaikat, élményeiket megosszák egymással. Szükség volna a hasonló eseményekre, melyek összehozzák a fiatalokat, és a szoros baráti összetartás, tettrekészség fogalmát ismerteti meg velük, másrészt a fiatalkori emlékek gyarapítását is szolgálja. Változik a világ, és megtörténhet, hogy unokáink csak az internetről fogják mindezt ismerni, de mindaddig dicséret illeti azon ifjainkat, akik még felvállalják szokásaink ápolását.
F. A., Sepsiszentgyörgy. Nem tudom, ki volt az, aki megkarcolta autómat azzal, hogy túl közel parkolt. Miután az ajtónyitással létrejött csík nem sikerült eléggé, némi segédeszközzel (kulccsal?) sikerült a festéket is leverni. Talán nem ártana elgondolkodni azon, hogy saját tehetetlenségünket nem a más járművének rongálásával kellene levezetni. És fel kellene nőni végre a nyugati autókhoz is, mert az ajtó nekinyitása, túl közeli parkolás, centizés pénzbe kerülhet.
ANCU CONSTANTIN, Brassó. Engedtessék meg nekem, hogy gratuláljak ahhoz a kitartáshoz, amivel az előpataki polgármesteri hivatal önnön érdekei, sőt, a prefektúra és az országos visszaszolgáltatási hatóság felszólításai ellen dolgozik az ügyek megoldásán. Egy évvel a polgármesternek küldött jegyzék benyújtása után még mindig nem kaptam meg a birtokba helyezési okmányokat és birtokleveleket, noha a kérvényeket már 1991-ben és 2005-ben leadtam. Tizenkilenc különböző területem van a községben, és alig néhányon helyeztek birtokba, de még egyetlenegy birtoklevelem sincs! Kérem tehát a rendelkezésre álló árapataki és erősdi földek lajstromát és azokat az érveket, amelyekre hivatkozva folyton elhalasztják jogaim érvényesítését. Egy év leforgása alatt tizenhét alkalommal kerestem választ a polgármesteri hivatalban, de mindig hazugságokkal fizettek ki — amikor pedig meghívtak a földosztó bizottsággal közös terepszemlére, a polgármester szőrén-szálán eltűnt. Utána a többiek is... Értem én, hogy a község gazdasági-társadalmi életének bonyolultsága — romák integrálása, útjavítások, korszerűsítések, víz-, gáz- és csatornahálózat kiépítése, környezetvédelem stb. — igénybe veszi, és az elemi jóérzés semmibe vevéséig hajszolja az elöljárókat, de mi valósult meg mindebből? Észlelhetik az itt lakók...
N. N., Sepsiszentgyörgy. A Vártemplom temetőjében két embermagasságú szeméthalom éktelenkedik, nem viszik el, pedig a hozzátartozók fizetnek elhunyt szeretteik után a gondozott környezetért.
B. R., Sepsiszentgyörgy. Apró, de annál bosszantóbb nemtörődömséggel találkoztak gyermekeink, amikor az iskolában ki kellett tölteniük a katonai központ háromszáz pontos kérdőívét, és némelyeknek jutott a magyar nyelvű változatból, másoknak nem. Ráadásul adott időben kellett válaszolni, ami azoknak a diákoknak lassabban ment, akik románból fordították a kérdéseket. Nem lehetett volna odafigyelni, hogy egységes legyen a felmérés?