Jó, hogy csak négyévenként van választás, mert azt sem tudom, hogy immár kire szavazok. Úgy vagyok, mint a Riska, aki a tőgye között nem találja a szarvát, mert neki nincs, pedig van annyira marha, mint mi voltunk anno domini 2008-ig.
Egy tömbben szavaztunk mi eddig erre is, meg arra is, de ha jól szavaztunk volna, akkor most már puhíthatnánk a sütnivalónkat, amit még el nem loptak, el nem adtunk. Az ökörszekér rúdja mindig a kezünkben volt, de gyárunk, mezőnk, erdőnk, és ha így folytatjuk, még becsületünk sem maradt, a vak is látja, hogy tizennyolc éven át semmit, de semmit nem sikerült elérnünk, s bár európaiak akartunk lenni, csak elbalkániasodtunk.
Mi, kiknek voksaiért könyörög mindenki, annyi ígéretet kapunk (bolondnak örömet), hogy nem csak Kökösnél, hanem Aninoasán is kiteszik talán rovásírással vagy miniatűr magyar betűkkel a helységnévtáblát.
Mert igaz, hogy mi büszke székelyek vagyunk, őseink nyomában járunk a gödrös, lyukas, s immár európai aszfalton, de nem a borvíz, inkább a pálinka útjain. És egyre kevesebben. Csak egyet kérdek, de azt hangosan: kire szavazunk?
