Nézegetem a régi csíziókat, elkallódott, de lomtalanításkor előkerült kalendáriumokat, az újabbnál újabb, színesebbnél színesebb, giccsesebbnél giccsesebb, napilapokból előkerülő ,,fali- és asztali naptárakat", és elcsodálkozom, hogy az esztendő minden egyes napjára jut legalább egy, de néha két-három megünnepelni való nap is.
A megszokott ,,főünnepeinken" kívül — amelyek január elsejétől arányosan elosztva szilveszterig, az óév búcsúztatásáig tartanak, és kezdődnek elölről az új év beköszöntével —, nem számítva a születésnapjainkat, névnapjainkat, házassági meg egyéb évfordulóinkat, van már napjuk a nőknek, anyáknak, gyermekeknek, öregeknek és ifjaknak, proletároknak, munkásoknak és munkanélkülieknek, politikusoknak és hazugoknak, félnótásoknak és egésznótásoknak, zöldeknek, kékeknek, fehéreknek, feketéknek, sárgáknak, vöröseknek és pepitáknak, de már ,,színteleneknek" is! De ,,megünnepelni" való napjuk van az AIDS-eseknek, rákosoknak, ebolásoknak, leprásoknak, influenzásoknak, fejfájósoknak, hipochondereknek, aranyereseknek, veséseknek, májasoknak, beleseknek, hasnyálmirigyeseknek, hasasoknak, agyasoknak és ágyasoknak. Ugyanakkor ,,ünnepelhetnek" a bénák, vakok, süketnémák és mindenfajta sorsüldözöttek, akiket kirekeszt(ett) magából a társadalom, de egy napot egy évben — nagylelkűen! — nekik szán az úgymond egészséges közvélemény vagy a Kalendárium.
De örülhetnek az alkoholisták, nikotinisták, drogosok, perverzek, homokosok, leszbikusok és mindezek ellenzői is, mert rájuk is süt a nap, az ő gondjaikat is ,,felvállalja" a Naptár!
Sorolhatnám még, de nem teszem, hisz engem egy kérdés emészt: mikor van a harag napja? Mert ha a szeretetnek, az örömnek/örömöknek van napja, akkor a harag napjának is lennie kell! De hiába kerestem a naptárcsomagomban, sem piros, sem fekete betűs napot, ilyet nem találtam!
Ebből bölcsen vagy balgán azt a logikus következtetést vontam le — ti. bölcsek és balgák napja is van! —, hogy nem kell külön naptári napon feltüntetni a Harag Napját, vagy egyetlen napra korlátozni, mert mindennap, a nap minden órájában, percében a harag ünnepelhet! Mégpedig tobzódva, féktelenül, akkor is, amikor a falra akasztott naptárunk éppen a szeretet ünnepét jelzi piros betűkkel!
De azért mégis jobb’ szeretném, ha lenne egy ilyen ,,bejegyzett" nap is! Amikor elgondolkodhatnánk tetteinkről. Azon, hogy kit, miért, mikor vágtunk vagy nem vágtunk kellően szájba, orrba, agyba, és bennünket miért rugódhattak/rugódhatnak szüntelenül ,,szeretetből" a legkínosabb és fájdalmasabb testrészeinken.
Ezen a napon magunkba szállva vagy ünnepelve nyugodtan kigondolhatnánk, hogy a jövőben kit, hogyan, miképpen kell(ene) megaláznunk, arcul csapnunk vagy szembeköpnünk, próbálhatnánk a tükör előtt, hátha gyakorlás közben elillanna belőlünk a gyűlölet, és helyébe egy soha nem tapasztalt, megmagyarázhatatlan érzés költözne, amit eléggé elcsépelten szeretetnek nevezünk…
És miért ne történhetne ez meg velünk, gyarló, gyűlölködő emberekkel éppen a HARAG NAPJÁN?!
